Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
T. Szőnyi E.: Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban
Az említett győri és fertőrákosi telepanyagon kívül jól datálható az adonyi harmadik palánktáborból, Nerva és Traianus uralkodása közti időből származó szürke töredék 50 . Az éremmel datált leletanyag többsége II. sz.-i, és ez a datálás Győr esetében annyiban is valószínűnek látszik, hogy településünk történetének ez felfelé ívelő időszaka, míg az I. sz.-i megszállás az eddig ismert temetőkben alig hagyott nyomot. Ez érthető is egy Duna menti tábor esetében, melynek jelentősége Domitianus császár idejétől kezdve nő meg. Eddigi felsorolásunkból is kitűnik, hogy a tartományban sok helyen fordulnak elő ezek az edények. Ezt térképre vive (5. ábra) megállapítható, hogy a tartomány D-i részén, a Borostyánkő út mentén, és a limes menti nagyobb táborokban fordulnak elő bővebben, míg a tartomány belsejében megjelenésük nagyon szórványos. A déli területeken való nagyszámú előfordulásuk 51 , korai megjelenésük önmagában is Itália felé mutat. Ezt a tényt erősíti, hogy edényeink előfordulási helyei kirajzolják a Borostyánkő utat, amely az É—D irányú kereskedelmet bonyolította le. A limes menti elterjedés bizonyítja, hogy az edények használati idejében a limesút is bekapcsolódott a forgalomba. Gyakoribb megjelenésük Pannónia romanizáltabb vidékein észlelhető, ahol már átvették a hódítók életmódbeli, étkezési, temetkezési szokásait. Elterjedésük a bennszülött lakossággal semmi esetre sem hozható kapcsolatba. A déli eredetet támogatja az is, hogy a Balkánon szétszórtan több helyütt megjelenik 52 . A Ny-i provinciákban csak szórványosan találkozunk vele, a Bónis É. által felsoroltakon kívül 53 Noricumtól Ny-ra mindössze Aislingen táborából említ G. Ulbert 54 néhány példányt. Az itáliai gyártási centrumban az eddig említett szerzők is megegyeznek, de a műhely közelebbi meghatározásában a vélemények eltérnek, biztosat műhelylelet hiányában senki sem tud mondani. Bónis É. edényeinket a mázas fémedényutánzatok utánzatainak tartja, amelyeket esetleg csak exportra gyártottak a távolabbi provinciák számára a Pó-vidéki műhelyekben 55 . Gabler D. a barbotinos É-itáliai sigillatákkal való motívumegyezésekre hívja fel a figyelmet, ez a körülmény is az azonos gyártási terület mellett szól 56 . A. Schörgendorfer az aquileiai múzeum nagyszámú leletanyaga alapján ottani gyártási központot vagy legalábbis kereskedelmi lerakatot tételez fel 57 . Ebből a központból 50 L. Barkóczi— Ê. Bónis, Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony, AAH IV (1954), 129—199. A táborban időbelileg szét lehet választani a vörös és a szürke barbotinos észak-itáliai csészéket. Az I. sz.-ban csak vörös válfaja ismert, míg a II. sz.-i anyagban egyetlen egyszer sem fordulnak elő a vörös csészék, viszint megjelennek az általunk tárgyalt szürke áruk. 51 B. Vikié—Belancic, Keramika i njen udio. u trgovinskom prometu juzne Pannonije u rimsko carsko dóba, Arheoloski Vestnik XIX (1968), 511., Bónis Ê., i. m. 269 (térkép). 52 M. Abramic—A. Colnago, Untersuchungen in Norddalmatien, Jahreshefte des Österreichischen Archaeologischen Institutes XII (1909), 58., P. Petru — A. Valic, Drugo zacasno poroliőilo o izkopevanjih v Bobovku pri Krajnu, Arheoloski Vestnik IX — X (1958—59), 134., Führer durch das K. K. Staatsmuseum in S. Donato in Zara, Wien, 1919. 53 Bonis Ê., i. m. 18. sköv. 54 G. Ulbert, Die römische Donau-Kastelle Aislingen und Burghöfe, Berlin, 1959, 49. 55 Bonis Ê., i. m. 19. 56 Gabier D., Adatok az itáliai barbotinos sigillaták kérdéséhez, Arrabona 6 (1964), 11. A sigillatákat Nero—Vespasianus—Domitianus idején gyártották. 57 A. Schörgendorfer, i. m. 173. 24
