Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

B. Sergő E.: A döri kerámia

3. Zománcos köcsög. Mázas edény; általában belül fehér, kívül zöld színű. Füle az „ajakától indul ki" és a bögyögéig tart. Városon inkább ezt a formát kedvelik mázas voltáért, falun éppen ezért drágának tartják. Mindhárom köcsög készítésmódja a következő: odacsapás, középreszorítás, fölfelé húzás kétszer. Eddig bőrrel dolgozott, ezután bőr nélkül, puszta kézzel húzza tovább. Vízszintesen tartott mutatóujjával húzza belülről és ezzel egyúttal szélesíti is. Belül az edény alját filccel törli. Kívül fakéssel, belül filccel lesimítja és ezt többször megismétli. Majd a fakéssel a fenékszöget kiszorítja és az alját újból törli. Ajakát fakéssel, majd simítóbőrrel lesimítja. Ezután a földfestékes csíkot festi a nyakánál és a derekánál. A köcsög oldalához érinti a fehér festékbe megmártott ecsetet s közben lábával a korongot lassan elforgatja addig, ameddig a csík körben be nem záródik. Ezután a fakés egyik végével végigszalad néhányszor rajta: szalagokat, hullámvonalakat húz a csíkba. Ezzel az egy széles fehér csíkot több keskeny csíkra bontja. A köcsög eddigi munkaideje 15 perc volt. Nagykorsó. Dörben a legfontosabb cserépedény a korsó. „Május derekán, júniusban keresik a korsót aratáshoz", mert ebben hideg marad a víz a határban. Vörös és fekete edényként készíti és mázatlant. A korsó készítésének menete: a fazekas felesége és leánya előre elkészítik a „csörgőt". E nélkül hozzá se kezd a korsó készítéséhez. A „csörgő" kis agyaggolyócska, melyet rendes köcsögföldből három ujjuk között sodornak ki, kb. babszem nagyságúra. A csörgőszemeket az elkészítés után fahamuba szórják. A fahamu segítségével azt érik el, hogy sem a szárítás, sem az égetés közben nem ragad, nem tapad a korsó aljához. A korongolás menete: odacsapás, két kézzel középreszorítás, két kézzel felhúzás „csúcsra", jobb kezének hüvelykujját benyomja a csúcs tetejébe, jobb mutatóujjával a középrészt kilyukasztja, jobb kezének mutató- és középujja között a korsó felső részének kihúzása, kihajtása, bal kéz mutatóujj belül, a jobb kívül dolgozik. Jobb mutatóujjával a nyakat beszorítja, kerítővel a nyak alatt elvágja. Ezután a korsó száját készíti el a maradék agyagból. Bal mutatóujjával belülről, a jobbal kívülről készíti a korsó száját. Felhúzza a szélét, elsimítja simítóbőrrel, majd kerítővel a korsó száját is levágja. Ezután a maradék agyagból elkészíti a korsó alsó részét, a „bögyögét". Felhúzás, fenékkiszorítás, mélyítés, oldalfelhúzás bőrrel, öblösítés, majd oldalfelhúzás szabadkézzel. Fenéksimítás belülről filccel, kívülről fakéssel. Ezután beleszórja a csörgőt, ötöt-hatot egy korsóba. Ezután ráilleszti a már korábban elkészített nyakát, ujjával kibővíti, hogy a korsófával tudjon benne dolgozni. Nem tud kézzel tovább dolgozni, de a korsóf a segítségével „úgy érez, mint a kezével". A korsófával belül dolgozik, a fakéssel kívülről. A két részt így illeszti össze. Nyakából készíti a rostélyt, a szűrőt. Mikor a nyakát felhúzza, az agyagot teljesen összehúzza, jobb kezének kisujjával kb. egy centiméterre visszanyomja. Ezután megállítja a korongot, és a csöcsöző vékonyabbik, szúrós részével a szűrőt kilyukasztja. Először a közepébe szúr egy lyukat, azután körbe oldalt. A rostélyt nagyon nehéz korongolni, mert a nyak vékony, és a korong lendülete miatt könnyen billeg. A rostélyra azért van szükség, hogy ha a mezőn megmerítik a korsót, piszok ne mehessen bele. Minden dűlőben volt egy mezei kút, abból vették az ivóvizet a határban dolgozók. A rostély elkészítése után felragasztják a korsó száját. Ráilleszti a rostély tetejére, majd belül a bal középső ujjával, kívül pedig a jobb mutatóujjával dolgozik. Ezt az ujját meggörbíti, mert úgy kívánja a beszorítás. Bal kezével oldalt, mutató- és hüvelykujjával fogja a nyakát, jobb kezében pedig fakéssel simítja. Majd bal mutató- és hüvelyk214