Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
B. Sergő E.: A döri kerámia
teríti egymásra a vágott agyagszeleteket és újból tiporja. Ezt addig kell folytatnia, amíg a kívánt simaságú nem lesz. „Akkor jó az agyag, amikor durrog." Vágás következik (újból) a második tiprás után. Az agyagkockákat ismét a fal mellé helyezi a további feldolgozásig. A gyúrás a befejező finomítási munka. Színhelye a gyúrópad. A fazekas egyenként szedi elő az agyagnégyzeteket a fal mellől, elszabdalja őket 3—4—5 darabra, attól függően, hogy mit akar készíteni belőle. Ezeket az elszabdalt agyagdarabokat kis buciiknak nevezi. Az agyagot pogácsaformára alakítja. Odacsapja a gyúrópadhoz, két kézzel gyúrja, mint az asszonyok a tésztát. Bal tenyerében gömbölygeti, a jobbal nyújtja, míg körte alakú nem lesz. Ekkor felemeli, és a kerek végével lecsapja a padra. Ezt a műveletet háromszor-négyszer ismétli meg. Végül újabb pogácsát készít belőle és ezzel készen van az agyag a korongoláshoz. 10—16 ilyen kisbuclit gyúr ki egy alkalommal. Ezeket a korongpad és a gyúrópad találkozásánál, a sarokban 3—4 oszlopban egymásra állítja. így esnek legjobban keze ügyébe a korongoláskor. Mindenféle agyag előkészítése hasonlóan történik. Ha homokkal, vagy samottal akarják keverni az agyagot, azt tiprás előtt teszik hozzá, és úgy dolgoznak vele tovább. A leírt módon történő földelőkészítés ilyenképpen az 1950-es években történt. 1960 óta azonban lényeges változás állt elő munkájukban. Ekkor ugyanis földőrlőgépet vettek egy elöregedett tatai fazekastól. Ezóta annyiban változott meg a munkájuk, hogy nem dolgoznak helyi agyagból, a csornai agyagot — félig előkészítve — a téglagyárból viszik haza. így sem az ilyen jellegű tisztításra, előkészítésre, sem — a földőrlő miatt — a tiprásra nincs szükség. A földelőkészítés munkája szemünk előtt változott meg. Völcseyék igyekeztek kihasználni azt a helyzeti előnyt, amit számukra a csornai téglagyár közelsége jelentett, másrészt műhelyüket gépesíteni próbálják a saját munkájuk megkönynyítése érdekében. Korongolás A földelőkészítés napján a fazekasnak nem marad sok ideje a korongoláshoz. Egyébként is, a nehéz munka után nem sok ereje marad több edény korongolására. Mire a fazekas leülhet a korong mellé, részben már késő van, részben már fáradt az újabb, nehéz munkára. így inkább csak mutatóban nézi meg néhány darabon, hogy az előkészített, de még nem pihent agyag milyen minőségűre sikerült. A leülés a következőképpen történik a korong mellé: kötényét jobb kezével a lába között hátracsapja, bal kezével hátul megfogja, majd jobb lábával hirtelen rálép a korong talpára. Majd bal lábával meglöki magát és bependerül a korongpadra. Jobb lábával előre rúgja a korongot. Ez a lába mindig mezítláb van, mert különben nem tudná rúgni a korongot. A korong mellett mind a két oldalon egy-egy tégla van, ezekre teszi a lábát pihenni. Különösen a bal lába szokott gyakran „kiállni", míg a másikkal dolgozik. Az előkészülethez tartozik az is, hogy a szerszámokat maga mellé állítja. Ellenőrzi, hogy a munkához minden a helyén van-e. Megtölti a focsostálat vízzel, hogy korongolás közben vizezni, „focsozni" tudjon. Odakészíti a fakéseket, a bőröket, a csöcsözőfát, a korsófát. A szelőt a korongra, maga mellé a padra pedig a tálszedő lapickát teszi. A földfestékes kis bögrét is odakészíti. Kis, öntöttvas bögrében van a németországi, tűzálló, őrölt földből készített földfesték. A festé14* 211
