Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

B. Sergő E.: A döri kerámia

ket vízzel oldotta fel, és disznósörtéből házilag készített ecsetet helyezett bele. Az előreláthatólag hosszúnak ígérkező munka előtt a korongot be kellett állítania. A csapágyat szétszedte és a csapágy golyóit petróleumban megáztatta, hogy könnyebben forogjanak. A hosszas előkészítő munka után megkezdte a korongolást. A mester, mikor beült a korong mellé, még egyszer körülpillantott, rendben van-e minden ; helyén van-e minden eszköz, szerszám. Mutatóban elsőnek a kuglófsütő (30. ábra) kerül a korongra. Magát az edényt a korongon készíti el, mintáját azonban nem szabadkézzel, hanem „módiival" helyezi rá. A módii negatív gipszminta. Ezeket, valamint a különböző kalácssütő-mintákat még Mosonmagyaróvárról hozta magával, egykori mesterétől. Azért szeret a gipszmintával dolgozni, mert könnyen ki tudja venni belőle az agyagot, mivel a gipsz „meghúzza". A kuglófsütő, „kuglisütő", „gömbölü kuglisütő" korongolása a következő. A korongot először bekeni agyaggal a focsostálból, majd a felvett agyagrögöt, a buciit odacsapja a koronghoz, középre szorítja, a fenekét kiszorítja s ezzel rögzíti az edény alját. Ezután az edény oldalát húzza fel 2—3 részletben. Eddig minden munkát szorítóbőrrel végzett. Az oldal felhúzása után következik a szélének elkészítése. Vastagszélet készít: ez az úgynevezett mentőszél. Jobb kézzel kerek kalapfilccel simítja a belsejét, bal kézzel kívülről tartja az edényt. Kívül fakéssel átsimítja és ráteszi a cifrát: a fakés egyik élével körben bevágásokat tesz rá. Simítóbőrrel a szélét, a fakéssel a készített mintát átsimítja. Ezután a mintát helyezi el az edény közepébe. Ez úgy történik, hogy a gipszminta megnedvesítése után abba belehelyezi az anyagot, az edényben a minta helyét filccel átsimítja és óvatos, de határozott mozdulattal rányomja a módiit. Ügy nézi meg, hogy a közepén van-e a kuglóf sütő mintája, hogy ujját gyengén a minta szélére teszi és a korongot lassan elforgatja. Amíg a korong forog, a minta vagy eltávolodik, vagy helyes távolságban maradó A gyűjtésünk alkalmával készített kuglófsütőn a minta ötszirmú virág volt, körülötte levelekkel. Mikor a mintával elkészült, az edény bordázását kezdi el. Belül a bal kezének mutató- és középső ujját, kívül jobb kezének hasonló ujjait egyszerre húzza fel az edény oldalán, így megy körbe és készíti el a bordákat. Utána megvizezett ujjaival elsimítja. Kívülről a bordák alját a csöcsözővel benyomkodja, ezzel belülről fellazította a sütő aljának merev vonalát. Ezután ismét átsimítja bőrrel, majd a fenékszögnél körbe benyomkodja kívülről a fenékszegszorítóval. A mentőszélet kicifrázza a csöcsözővel. Jobb kezében tarja a rudat, bal kezét a széle alá teszi, a bal mutató és hüvelykujjak közé kissé lenyomja az edény szélén a csöcsözőt. Később bőrrel újból lesimítja. Fenékszögét beszorítja fakéssel. Metszővel lemetszi a korongról, tálszedővel az edény alá nyúl és felemeli, közben a másik kezével megtámasztja. Deszkára teszi száradni. A köcsög a döri fazekasok egyik legjellegzetesebb készítménye. Tejesköcsög elnevezése rendeltetését is elárulja: tej tárolására, szállítására használják. (31., 32., 33. ábra.) Dörben háromféle köcsögöt különböztetnek meg. 1. Régi döri köcsög. Az általánosnál hosszabb nyakú, a bögyögénél hirtelen kidudorodó fületlen köcsög. Korábban fekete, később vörös edényként készítették. 2. Mai döri köcsög. Az előbbivel megegyező forma, de nyaka vastagabb és kis füle is van, amely a nyakától a bögyögéig terjed. Általában falusi használatra készítik, a környék piacain ismerik, és a vásárlók döri köcsögként keresik a fazekasnál. 212