Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája

A 11. árok középső részében — a déli előcsarnok DK-i szöglete alatt — egy az eddig ismert gótikus támpillérektől eltérő formájú, ék alakban végződő támpillér maradványát tártuk fel (11—12. ábra). E maradvány világosan mutatja, hogy a század elején végrehajtott helyreállítás idején már nem ismerték ezt a formát, a támpillérnek lebontására már jóval korábban sor kerülhetett. A támpillérnek többitől elütő formája arra utal. hogy annak a támasztófeladat mellett más szerepe is lehetett. Ilyen formájú támpillérek között helyezkedik el a brassói Fekete-templom díszes kiképzésű nyugati kapuja. Ilyen támpillér támasztja még a nyugati homlokzat két sarkát is. A többi támpillér a szokásos megoldást mutatja. Hasonló, ékben végződő támpilléreket találunk a kassai dómnál.

51 Felmerül annak lehetősége, hogy a győri székesegyház e különös formájú támpillérének a Szentháromság- (Héderváry-) kápolna építése előtt volt egy párja is, amely között alakították ki a gótikus déli kaput. Ha ez a megoldás megvalósult, akkor azt a kápolna építésekor meg kellett változtani. Erre csak a további feltárások adhatnak választ. A 15. sz. árokban előkerült a székesegyház középkori falának nagy kváderekkel falazott síkja, s adatokat kaptunk a középkori járószint meghatározásához. A székesegyház délnyugati sarka és az első déli pillér közti falszakaszon két félköríves keresztmetszetű faloszlop maradványa látható. Ezek közül a nyugat felé esőnek további részei is előkerültek az árok ásásakor. Megtaláltuk a téglaalapozást, amely kissé előrelép a falsíktól (13. ábra). A laza törmelékréteg átvágása közben, 75 cm mélységben két, szorosan egymás mellett fekvő, Ny—K-i tájolású vázat tártunk fel az árok déli részében (34—35. sz. sír). 90 cm mélységben került elő a lábazat aljára helyezett kőlap, s alatta kezdődött a téglaalapozás, a 4. sz. kutatóárokban feltárt maradványokhoz (3. ábra) hasonlóan. Az árok északi végében e mélységben több kőfaragvány-töredéket, s ezek felett a keleti metszetfalban bolygatott helyzetben levő koponyákat találtunk. A koponyák mögött mutatkozott egy téglával elfalazott felület, amely az itt feltételezett kripta lejáratát zárja talán el (6. ábra).

52 A 15. sz. árok közelében — a székesegyház nyugati kapujánál — ástuk 1969ben a 3—4. sz. kutatóárkokat. Ezekben az árkokban nagyon szépen megmunkált kváderkövekből épített falmaradvány került elő. A falmaradványok gótikus kaput két oldalról hangsúlyozó támpillérhez tartozhattak. A kváderköveken talált mester jegyek között olyanok is találhatók, amelyek a 15. sz. árok feletti gótikus falazaton és az attól keletre levő első gótikus támpilléren is előfordulnak.

53 Ez arra mutat, hogy a székesegyház nyugati részének jelenleg is látható gótikus részletei nem sokkal a kápolna felépítése után épülhettek. A 3—4. és a 11. sz. árokban előkerült különböző formájú támpillérek viszont két különböző időben történt építkezés lehetőségét vetik fel. 51 Divald K., i. m. — Gerevich L., A magyarországi művészet története c. műben (1. jegyzet) 142—153. (A kassai Szt. Erzsébet-templom ék alakban záródó támpillérei között elhelyezkedő nyugati kapuja már elkészült az 1406-os felszentelés idejére.) 52 A 13. és a 15. árkokban feltárt sírok mind nyugat—keleti tájolásúak. A vázak mellett talált koporsószegek, pártamaradványok és a tájolás alapján arra következtethetünk, hogy a temetés ideje a XVII—

XVIII. századra tehető. (A fejezethez mellékelt rajzokat Kozák I. készítette.) 53 L. 47. sz. jegyzet. 117