Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
III. Falkutatás, épületvizsgálat A helyreállítást megelőzően úgy véltük, hogy a Héderváry-kápolna egy középkori periódusban épült, amelyet csak barokk átalakítás, majd Lippert és Csányi restaurálásai változtattak meg (14. és 15. ábra). A kutatást kezdetben csak a hiteles gótikus részletek és az újkori munkák szétválasztása érdekében, esetleg elfedett maradványok megismerése miatt kezdtük el (16. ábra). Már a kutatások kezdeti fázisában felismertük azonban, hogy a vizsgálatokat újabb kérdésekkel kell kibővíteni, az egész kutatásnak pedig választ kell adnia : a) A kápolna és a templom déli mellékhajójának, ill. gótikus hosszházának kapcsolatára, építésük egyidejűségére; b) a kápolna különböző középkori építési, ill. átalakítási periódusaira, ezekhez tartozó részletekre, relatív kronológiára ; c) a középkori és restaurációs részletek egyértelmű szétválasztására. A helyszíni falkutatás során ismeretlen részletek feltárásán kívül számítottunk az építészettörténeti eredmények bővülésére, és egyben adatokat kívántunk szerezni a helyreállítási tervhez. Az 1970 májusában és júniusában végzett helyszíni kutatást kiürített és leválasztott belső térben akadály nélkül végezhettük. 54 Ez a munka tudományos jelentőségén kívül a helyreállítás első fázisaként is értékelhető, hiszen a belső középkori falfelületek megtisztítását, az eklektikus vakolat eltávolítását különben is előirányoztuk. A helyszíni falkutatás során számos részletkérdésben új megfigyeléseket tettünk, miközben több elfedett középkori részletet is feltártunk. Ismereteinket a továbbiakban, a falfelületek helyreállítása során még bővítettük. A részeredmények összesítésére, közös álláspontunk kialakítására így csak a helyreállítás befejező szakaszában került sor, a megfigyelések és nézetek összevetése után. 55 Az első alapvető kérdésben álláspontunk egyértelmű: a kápolna alapozása, felmenő falai a székesegyház déli mellékhajójának falával minden rétegében összeépített és egykorú, függetlenül attól, hogy magasságában eltérő periódusokkal, különböző anyagokkal találkozunk: alul kváderkő falazat, felül téglafalazat csatlakozik egymáshoz. A falazatok szabályos „bekötöttsége", valamint a boltozatok egymást támogató kiegyenlítettsége bizonyítja, hogy a székesegyház déli gótikus mellékhajójának és a kápolnának építése egyidőben történt. E megállapítást több helyen és különböző szempontok szerint igazolhatjuk. A kápolna szentélye az északkeleti oldalon kívülről nem követi a félnyolcszög záródású belső alaprajzot, hanem merőlegesen csatlakozik a székesegyház déli mellékhajójához. A kváderfalazatok csatlakozásában elválás nincs, soronként bekötöttek. Az északkeleti oldal „tömörsége" a székesegyház boltozatrendszeréből adódik 56 : a mellékhajó egyik pillér állásával egy vonalban támpillért 54 A helyszíni épületkutatást a tanulmány szerzői közösen, ill. alkalmanként különkülön irányították. A megfigyelésekről kutatási naplót vezettünk, amelyet a helyreállítási terv előzményeként összeállított ún. tudományos dokumentációhoz csatoltuk. (OMF Tervtárában található.) 55 A kutatási eredmények összesítésében és kiértékelésében többször kikértük Kőfalvi Imre kőszobrász segítségét is, aki a kutatás fázisában, majd pedig a falfelületek helyreállításakor értékes megfigyelést tett. 56 A székesegyház főhajójának boltozata a padlástérben levő bordaindításokból, falívekből elméletileg rekonstruálható. A mellékhajó gótikus boltozati rendszere a barokk hajópillérekből kiindulva, akár egyszerű keresztboltozatként, akár falpillérekre támaszkodó hálóboltozatként elképzelhető. Mindkét esetben a boltozat eredője, illetve az oldalnyomás közel egyforma. 118
