Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Molnár József visszaemlékezése (Kérdés: Molnár bácsi, az első világháborúban hol szolgált, hova vonult be, hol esett fogságba?) — Én Tatatóvárosra a 3l-es honvédekhez vonultam be. Aztán 1914. november 25-én estem fogságba, és 1921. március 19-én jöttem haza. (Kérdés: Hol esett fogságba, hova került?) — A Visztulánál. Lengyel fronton. Ott is egy rohadt csellel volt. Mink voltunk 31-esek, meg 20-asok. Reggelre átmentek, mire kélt a nap, mi úgy be voltunk kerítve, hogy semmi menekülés, se a Visztulán, mert az olyan erős folyó volt, aki abba beleugrott, onnan aztán ki nem jött. Ott mindenki fogságba esett, mindenki, mindenki. Huszonegy nap hajtottak bennünket gyalog Kijevig. Akkor vittek Rozdornára, a japán meg a kínai határ.

2 Vlagyivosztok. Ott voltam 18 hónapig, azután én többet lágerben nem voltam. — ... Vlagyivosztoknál megvertek bennünket a kozákok sokszor, az biztos. (Kérdési: Az őrök?) — Nem, az ezred. Sopronban ismerős? Mind valamikor volt a honvédlaktanya; aztán meg volt a tüzérlaktanya.

3 Itt voltak a kozákok, itt voltunk mink. Mentek a frontra, prrrr.

4 Pedig ennyire, mint a konyhaajtó, mind orosz őr állott e. Kilőtték a kaput, gyerünk be a kancsukával. Ügy kiraktak bennünket. De úgy! Juj de kiraktak bennünket, atyaúristen! (Kérdés: Nem tudtak elfutni?) — Hát, csak a priccsre húzódtunk föl. Há fussunk, a szobában voltunk. A lovakat kinn hagyták, csak csinálták: prrr, úgy megállt, mint a cövek. Elállt az napokig. Jó lovaik voltak, meg okosak. A fronton. Valamit szólt neki, kérem, elfeküdt, aztán úgy lőtt. Jobban értenek a lóhoz, mint mink. Még az ekkora kis gyerek, meg a nő is úgy megy rajta, óh Jézus! Hogy megraktak bennünket. Mentek a frontra, azért csinálták. Aztán volt egy ukrajnai ezredesünk, az aztán letolta őket. Mindjárt riadó, mindjárt jött a gyalogság. Azt mondja, itt megveritek ezeket, aztán továbbmentek, majd ott meglátjátok, a fronton. Hú, de megraktak bennünket. Ügy hordták a népet a kórházba, hogy... Hát azok voltak, ugye Oroszországban valahun valami rend nem volt, kérem, beszóltak, kérem, ki, aztán kétsorra állottak a kozákok. A muszka is meg a fogoly is, így hátratenni a kezét, aztán egyik soron elmenni, a másikon meg vissza. A kancsuka meg zuhogott. (Kérdés: Látott ilyet?) —• Nemhogy láttam, voltam is benne. Meghiszem azt, hogy ütöttek. Agyonvert azzal a kancsukával, olyan hosszi kancsukájuk volt. Hanem azért ügyes nép 1 Molnár József 1893. II. 2-án született Űjkéren. Évekkel ezelőtt a soproni múzeum és a járási úttörőszövetség közös helytörténeti gyűjtőpályázata eredményeként merült fel a neve, mint internacionalistáé. Molnár nagyon nehezen adta elő élményeit, összefüggéstelenül beszélt, előadását minduntalan megszakította indulatszavakkal s a mai életére vonatkozó kitérésekkel, emellett konkrét adatokra egyáltalán nem emlékszik. A beszélgetést mégis célszerűnek találtuk közreadni a benne felcsillanó néhány élményszerű epizód miatt. A felvétel 1969. XI. 28-án készült Molnár lakásán, Szakony, Fő u. 98. L. sz.: LFM HM 16/1. 2 Razdolnoje, Vlagyivosztoktól É 45 km. 3 A mai Bánfalvi út két oldalán egymással szemben. 4 Orosz állathívó szó. így állítják meg, illetve indítják el a lovakat. 482