Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

mondja, menjen be a tiszthelyettes úrhoz a konyhába. Hát, disznóölés volt. Azt mondja, maradjon csak Kelemen, üljön le, maradjon. Hát nem ültem le, mert ottan zsúroltak, minden. Közben terítettek, apám is, anyám is leült az asztalhoz, vacsoráztunk. Megvendégeltek borral, mindennel. Azt mondja, nézze Kelemen, mikor el akarok búcsúzni. Nézze Kelemen, tudom, hogy maga mi volt, hiába tagadja, maga vöröskatona volt. Mondom, nem voltam, tiszthelyettes úr. Ne beszéljen nekem, maga vöröskatona volt, meglátni magán, hogy vöröskatona. Mondom, tiszthelyettes úr, bocsánat, nem voltam én vöröskatona. Nézze, lehet, hogy én megérem, mégegyszer lesz vörös rendszer nálunk, lehet, hogy a halálom után, de mégegyszer lesz. Most pedig menjen haza,!azt mondja, és ne politizáljon, vannak nekünk politikusaink, akik tudnak politizálni. Maga pedig dolgozó ember, építse az országot és többet nem kell jelentkezni magának. Köszönöm, tiszthelyettes úr. (Kérdés: Ilyen rendes ember volt?) — Ilyen rendes ember volt. Azt mondja, lehet, hogy még életemben lesz kommunizmus, de ha életemben nem, lehet, de lesz még egyszer kommunizmus. (Kérdés: Megélte az illető?) — Nem tudom. Én már 927-ben elkerültem Beledről, és most akarok hazamenni, mert egy kis földem van, volt ottan és áztat fogják kifizetni. (Kérdés: A két háború között részt vett maga valiami szervezkedésben? Valami szocialista szervezetben?) —•( Hát igen. Aztán mikor hazajöttem fogságból, 922-ben volt a vasutassztrájk. Kérem, letartóztattak akkor. Ameddig a vasutassztrájk volt, kérem, le voltam tartóztatva. Nem is hagyhattam el a lakásomat. 931-ben letartóztattak. Többször letartóztattak. Éjjel 1 órakor jöttek be hozzám, kérem szépen, bezörgetik. Baderecki uraság kertésze. Lámpát gyújtok, látom, ekkora pisztoly van nála. Tenek szólítottam, mondtam, „Jenő, mi újság?". Azt mondja, „te Kelemen, le vagy tartóztatva, el ne merd hagyni a lakást." Ezek voltak a vasúti őrség, a hídőrségek. Nem mehettem ki, még az utcára sem mehettem ki. 931-ben, mikor Cirákon volt programbeszéd, én is fölszólaltam. Leszálltam a pódiumról, a csendőrök mindjárt el is kaptak. Szóval szerepeltem, tudtak rólam. Azt meg pláne számon tartották, hogy Oroszországban vöröskatona voltam. Amikor hazajöttem Oroszországból, nem volt semmi ruhám. Mert az öcséim elhordták, halottá voltam nyilvánítva. Mentem a bíróhoz, hogy adjon egy igazolást, hogy nekem nincs semmim. Azt mondta, nem írom alá, mert te vöröskatona voltál. Ez nagyon rosszul esett. Nem is mentem emberszámba. A társadalomból ki voltam lökve. Bánom, hogy hazajöttem. Mondtam anyámnak is. — Egyszer meg a gyalugép levitte az ujjamat, az ujjam hegyét. 1939—40— 41-ben, már állt a front. Dr. Papp Tibor a Szent György utcai OTI-ban bekötözött. Tudta, hogy vöröskatona voltam. Azt mondja: ugye, (mondja, jó volna most is Oroszországban lenni. Olyan laikus voltam, azt mondtam: bizony jó volna. Az a nyilas pribék, ki akart küldeni a frontra. Az asszisztensnőjének köszönhetem az életemet. Az könyörgött értem. 475