Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
tonákkal. Még azt hitték, hogy mégegyszer visszahozzák a cárt is. Ilyesmi nincsen. Szóval teljesen meg lett semmisítve. Azután jött a buharai offenzíva. (Kérdés: Abban is részt vett?) — Persze. Kérem szépen, megcsinálták ezek a bennszülöttek, kihasználták az orosz államnak a gyengeségét és függetlenséget akartak ezek a bennszülöttek, és alig tudták, este mindjárt elkezdtünk lövöldözni, mihelyt alkonyodott, hogy tudják meg a bennszülöttek, hogy mi ébren vagyunk. Nem tudnak itt semmit sem csinálni. Megcsinálták azt, hogy Katakurgánban, Buhara mellett közvetlenül voltak olajtartályok, 24—30 m átmérőjű rengeteg nagy tartály. Kérem, azokba a bennszülöttek beleszórták. Még áztat is megcsinálták, voltak olyan 45 000 pud nehéz mozdonyok, ezek a négycilinderű mozdonyok, rákötötték azokat a szegény vasutasokat, aztán megindították és futott be Szamarkadra. Beindították a gőzmozdonyt, aztán nem volt senki benne, csak futott végig, összevert mindent Szamarkadon az állomáson. (Kérdés: Ezt a bennszülöttek csinálták?) — Bennszülöttek, igen. Azok is aztán el lettek intézve. Vorisolov, az volt a századosom, Vorisolov százados, aki a Szövetséges Ellenőrző Hivatal vezetője Pesten. Az akkor aranykardot kapott szamarkadi állomáson, 19 nyarán volt ez, Szamarkad állomáson, ottan nagy ünnepség volt. Aztán mikor Kachától visszajöttünk. Kérem szépen, visszajöttünk Szamarkand állomásra. Ez volt Zlobenszki atrád. 15 Szóval összpontosítva lett mindenféle maradék ezred, századok meg szakaszok, és beolvasztották, mert öt vonatból állt egy-egy atrád, tetszik tudni. Annak a vezetőnek a nevén volt, Zlobenszki. Az volt a parancsnok. Visszajöttünk Szamarkandba, mert Aszkabadba, illetve Merbe még álltunk, ottan pihenőn voltunk és bejöttünk Szamarkandra. Aztán két egyén katona bement Szamarkandra élelemért, hogy élelmet kapjunk. Nem volt élelem. És kérem szépen, bement két katona Iszáel nevezetű volt az oblasztjai komisszár, Iszáel oblasszai komiszszárhoz ment be, ez egy megyei parancsnok volt, tetszik tudni? Oda bement két orosz katona, két vöröskatona, hogy kérjen valamit, nem volt ennivalónk már napok óta, nem volt ennivalónk, főtt búzát ettünk, kövesztett búzát. Kérem szépen, nem jöttek vissza az embereink. Zlobenszki elvtárs beüzent, hogy ha két órán belül nem adják elő, összelövi a várost. Kérem szépen, föl volt állítva a vagonoknak nem volt oldala, ottan voltak ilyen könnyű ágyúink, 8 cm-es ágyú, talán 20 darab és volt nagy Pulmann-kocsikba beállítva 22—24 cm-es hajóágyúk. Avval lőttük Kachát, Kachán a fehéreket. Az Iszáer elszökött, sohase találtuk meg, és az oblasszai börtön mellett, a megyei börtön emellett volt a kozák kaszárnya, a pincében voltak agyonlőve, az alagsorban voltak agyonlőve, még friss volt, majdnem a vér, mikor megtaláltuk azokat a két katonát. (Kérdés: Szóval Szamarkand közben fehér lett?) — Igen. Szóval szabotáltak, mindenhol szabotáltak. Voltak embereink, kaja köllött volna, éhesek voltak. Két emberünk kiment, egy Szűcs nevezetű és a Háromszék megyei pákéi gyerek, hogy valamit szajréz, hogy legyen kaja. Persze a bennszülöttek, ezek észrevették, hogy valaki garázdálkodik és nagy lármát csaptak és összecsődültek többen. Ezek már nem tudtak mást csinálni, az egyik letérdepelt és tüzelt és agyonlőtt több bennszülöttet. Hát persze, ezek députais Zlobenszkij otrjád = Zlobenszkij-különítmény, szakasz. Az eseményekre 1. még: Bócz Károly visszaemlékezése. HIL. Internacionalista visszaemlékezések. 470
