Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
ci óval jöttek, hogy mit csinált, agyonlőtt két bennszülöttet. Az egyik Koloszár volt, a másik Ferenczi Károly volt a neve. Az is fiatal gyerek volt, mint én. És a deputáció, a küldöttség jött és kívánta, hogy azonnal ítélkezzenek fölötte. Meg is mondta a Zlobenszki elvtárs, hogy tartsa föl a kezét, aki akarja, hogy agyonlőjük őket. Majdnem mind föltartotta. Az állomáson a fűtőház oldalához vastag falak voltak, odaállították be őket, és ott agyon is lett mind a két magyar lőve. Az csúnya volt tőlük, hogy miért lőtte agyon azokat a két bennszülöttet. (Kérdés: Megnyugodott a lakosság?) — Megnyugodott a lakosság. Én magam is azt mondtam, ennek más nem lehet vége, ha a közrendet, a nyugalmat akarjuk helyreállítani, a két embert likvidálni kell. Nem lett semmi mozgolódás utána, semmi. Szamarkandon voltam, már akkor visszakerültünk Mérvből, a laktanyában voltam, könnyű szolgálaton voltam, mindig kiküldtek, fölváltva, volt Szamarkand és Taskendt között Sziáb folyón egy híd. A Sziáb folyó nem volt nagyon széles és nem volt nagyon mély se, csak 10 méterre volt fölül azon a keskeny folyón, 10 méterre volt szakadék és hatalmas stratégiai híd volt rajta. Vashíd. És éjjel egyik végén a barátom volt, másik végén meg én voltam a hídnak. Csak két ember szolgált ott. Szál puskával, mert más nem is volt. Éjjel kb. 1—2 óra tájban én hallom, látom, hogy valakik mászkálnak ottan. Megint megfigyelem, már közben rémlett a szemem előtt, hogy ki az. Láttam, hogy már ott bujkálnák, fogtam és tüzeltem rájuk. Erre megébredt a barátom, az is elkezdett tüzelni. Hát kérem szépen, főiskolások akarták fölrobbantani azt a hidat. Másnap, ja, aztán ottan éjjeli szakma volt az állomáson, fűtőházban, mindjárt meghúzták gőzkürtöt, riadó volt. A munkások föl voltak fegyverezve. Minden munkás föl volt fegyverezve, és akkor jöttek ki. A Tamelanszki kapun, eztet annak nevezik, Tamelanszki kapunak, egy hegyszorosnál vezet át. Ottan kaptuk el őket, két főiskolás volt, mind kinyírtuk. Mind ki lett nyírva. 19-ben, gondoltam, most Magyarországon is Tanácsköztársaság van, most gyerünk. (Kérdés: Honnan szerzett róla tudomást?) — Olyan biztos forrásból. Az újság megírta, magyar újság, a Vörös Űjság. 16 Egy beledi, Jakab János volt asztalosmester az organizálta, az szervezte a vörös hadsereget úgy, hogy elmennek haza, Magyarországra. Tanácsköztársaság van, mi is akarunk ott harcolni. Két ezredje volt a Jakab Jánosnak. Az idősebb ember 1 volt, mint én, már akkor volt 45 éves, de nagyon rendes hazafi volt. Azt mondja, gyerekek, összeszedjük magunkat, összeszervezkedünk, nekem két ezredeim van, és elmegyünk. Az egyik szárny, a bal szárny lement egészen a Kárpátok alján. Mi elakadtunk Kijevnél. Franciák voltak, meg a Pilszudszky marsall katonái és olyan vandál pusztítást csináltak a franciák, fölrobbantották a vízműveket, mindent, ami csak volt, mindent fölrobbantottak. Elesett, hősi halált halt Jakab János. 17 Ezredes rangban volt. Széjjelvertek bennünket, és meg kellett hátrálni. Nem tudtunk hazajönni. Aztán, a Tanácsköztársaság után nem is szándékoztam, hogy hazamegyék, mert az is kiszivárgott, hogy nagyon csúnyán elbánnak a fehérek azokkal, akik a vörös hadseregben szolgáltak. (Kérdés: És amikor Kijevnél szétverték magukat, hova került?) 16 Taskentben adták ki. 17 Az 1919 nyarán lezajlott akciót ismerteti. L. közelebbről: Józsa A.—Milei Gy.: A rendíthetetlen százezer. Bp. 1968. Kossuth. 170—172. old. — Internacionalisták II. köt. 65., sköv. o. — Jakab János neve az oroszországi eseményekből valóban ismeretlen, Beleden viszont ténylegesen működött Jakab János nevű asztalos. 471
