Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
vasszal újból erős egység mentünk. De Kacha nevezetű állomás volt. Ez homoksivatag volt. Tudniillik 1000 kilométer Szamarkandtól Krasznahodszka, de az mind, jobb oldala mind deszkapalánk volt, kétméteres deszkapalánk, mert egy nap itt volt egy nagy piramis, másik nap meg amott volt. Olyan finom homok volt, amit fölkapott a szél és összehordta. Ezek már bejöttek egész Kacháig, ott volt a vezérkar. Az egész vezérkar. Ez Aszkabádon túl volt. Aszkabád és Krasznahodszka között. Mind ezek a vezető tábornokok. Akkor teljesen fölkészültünk, hogy fölszámoljuk. Egy Barankai Pista, aradi gyerek, gyógyszerész volt, úri gyerek volt, jólnevelt gyerek volt, áztat elfogták. Az már akkor hadnagy volt, arany pagonyja volt neki. Elfogták és 600nas szeget vertek a vállába bele, ahol az arany pagonyja volt. Fehérek csinálták. Na aztán elmentünk, de a vonatnál azokat a vastag orosz síneket összegörbítették, karikát csináltak, hogy ne lehessen vonattal menni. Harminc versztről körülfogtuk, mert vagonokban, első számú személykocsikban laktak ezek a tábornokok. És éjjel 3 órakor megindultunk és bekerítettük az egész vezérkart. A mensevikeket. Azt tessék elképzelni, hogy mi volt ottan, mikor éjjel csend, nyugalom volt, még a kopajt sem lehetett hallani, mert mély homok volt. Az ember menni sem tudott, mire odaért, kifáradt. A kocsikba bementünk, hogy ottan nem lehetett használni fegyvert, ottan egymást lövöldözték agyon, mert sötét volt, teljes sötét. Föl lett számolva az egész. Az a dolog, ami ott történt. Reakció reakciót szül. Ki lettek nyírva a végtelenségig. 12 No itt szétvertük őket, de aztán néhányan átszivárogtak a fronton, ezek a mensevikek és úgy próbáltak ellenállni. Szamarkandtól az első állomás Dzsizsák. Itt a mensevikek géppuskát állítottak az állomás tetejére, nem is, a víztorony tetejére jobban mondva. Aztán volt nekünk egy Schmied nevű kollégánk, a vonaton. Ez kezelte az egyik ágyút. Mert mi nem kaszárnyában voltunk ám. Mindig a páncélvonattal jártunk, ott is laktunk. Ez a Schmied csak egyet lőtt, mindjárt foltreffer 13 lett. Az első lövéssel leszedte őket. Utána ezek mind elmenekültek innen Taskent felé, de akkor már ott felkészülve várták a mensevikeket, akiket mi Kochánál szétvertünk. No mostan énnekem már akkor maláriám volt, mikor ott voltam. Igen le voltam soványodva, a rossz éghajlati viszonyok. Kérte a parancsnokunk, hogy ki akar menni be Oroszországba, szolgálatba. Én mondtam, hogy mindig jelentkeztem. Nem számított akkor, milyen cél és hely. Sizrán közel volt az Északi-tengerhez és én ott csináltam szolgálatot, azzal a tudattal, hogy így a maláriám nem újul ki. Mert minden másnap kirázott a hideg, akkor volt 39—40 fokos lázam. (Kérdés: Szizrányról úgy tudtam, hogy az a Volga partján van. Vagy ott is van egy Szizrány?) — Leningrádot elhagyjuk, utána talán egy fél napi járásra van Szizrány. Ott volt egy magas kilátó, kb. lehetett olyan 60 verszt hosszú és lehetett olyan 50 verszt széles, azon kellett a szolgálatot csinálni. Az ember kilátott az Északitengerre, nem jön-e onnan támadás. Ott szolgáltam sokáig. 14 Szóval az a front fölszabadult ottan, teljesen meg lett tisztítva. Állomásoztunk tovább, mint két hétig, mert olyan népek laktak ottan. Az utolsó időkig meg volt szállva cári ka12 Az eseményeket Sziklai Sándor 1918 nyarára jelöli. A kommunista párt működése a turkesztáni frontokon. Sarló és Kalapács (1932.) 4. sz. 57—58. o. 13 Voltreff er = telitalálat. 14 Későbbi eseményt hoz előre. Különös földrajzi tévedéssel és emlékösszekeveréssel van dolgunk. A későbbiekből kiderül, hogy a Volga melletti Szizrányról lehetett csak szó. 469
