Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

— „Most aztán csak lépjenek ki, elvtársak. Ha nem szégyellették propagandaiskolába lenni — azt mondja —, itt se legyenek szégyenlősek. Legfeljebb internáljuk őket. Más nem történhet." Mert ugye meg nem izélhették bennünk, de nem is bántottak ugye. Amerikai misszió, meg svéd misszió, valami Huszár Károly-féle izé, ez volt kinn innen. Csak kilépünk. Hát megyünk. Na most, kétsoros tüskésdrótos barakkba kísértek. Ott volt két őr, mindig ott járkált Tudtuk, hogy mink mért vagyunk itt, de hát ők azt hitték, hogy mink mind propagandisták vagyunk, vagy nem tudom én mi. Hatodik nap bejön ez a Fekete őrmester, aki már Moszkvában ronda ember volt, mint egy cigány, olyan alacsony, azt mondja, jelentkezzék, aki nem érzi magát bűnösnek, hogy ,nem vett részt abba az iskolába, vagy nincs kommunista izéje, könyve. Akinek volt is, elvették tőle ott már Oroszországban. Vagy akárhogyan került oda, abba az iskolába. Ugye én gondoltam, a rosseb egye meg, megmondom én az igazat. Mondom én jelentkezem. Hát aztán kihallgattak, mondom fejtífuszban voltam, én úgy kerültem csak az iskolába, de propagandát nem fejtettünk ki, és nem vagyok kommunista. Hát egy se volt kommunista. Nem csinálták ám olyan könnyen a kommunistákat Oroszországban, annak már olyan kellett lenni, mint voltak kint ilyen nagy népbiztosok, akik szerveztek, meg mindenfélét a társaságban. (Kérdés: Maga sem volt benn a pártban?) — Ott nem. De itthon aztán 45-ben. (Kérdés: Akkor aztán kiengedték Csótról?) — Hát Csóton úgy voltunk, hogy betellett Zalaegerszegen az internálótábor, aztán elbocsátották mindenkit szabadon haza. Hát engem is hívatnak két nappal előbb, mint a 14 nap letellett, a leszerelési irodába, hogy fölvehetem a pénzt, mert nem tudom én 360, vagy nem tudom mennyi pengőt kaptunk, az volt az 5 évi zsold. A fogság után, aki leszerelt katona. Mert mi nem kaptunk ott zsoldot Oroszországban, csak a tisztek.

21 (Kérdés: Maguk csak ellátást kaptak?) — Csak ellátást, semmi mást, meg munkát. Két nappal előbb, mondom, aztán elbocsátottak bennünk, széjjel, aki hová való volt. Nem szóltak semmit, hazajöttem. Reggeli vonattal érkeztem haza. Találkoztam egypár ismerőssel, de hát engem nem ismertek meg. Hogyne. Hat évig ott voltam, meg ki voltunk, olyan papírruhába öltöztetve, amit a vöröskereszttől kaptunk, nem itt, hanem ott, valahol Riga 'körül. Napra rá jön a jegyző. Itt volt a jegyzőség Űjkéren, ide hozzánk. Azt mondja, „no, Jóska, megjöttél?". Mondom, meg, hiszen engem háború előttről ismert, hiszen most halt meg múlt évben Nemeskéren, Krizmanits nevezetű. Jóska, azt mondja, föl vagy függesztve politikailag. Hát mondom, miért? Mert azt mondja, vörös hadseregben voltál, meg valami propagandaiskolán vettél részt. Már őtet Győrből tudatták, a kerületi rendőrkapitányság. Ugyanakkor, az Alis volt itt a bíró, annak is jött már, hogy mindennap jelentkezni nála. A jegyzőségen meg hetenként egyszer. A főszolgabíróságnál meg havonta egyszer. Hat hónapi politikai felügyelet. Hát, ott egye meg a fene, hát azt mondja a bíró: „Tudod mit, ne gyere ám ide hozzám, ha kijössz az utcára, én is ott leszek, hogy, megvagyok ám, János bácsi, majd én bejelölöm, aztán kész. Űgyse mész te többet Szibériába." Hát, azt mondom, „nem is azért jöttem haza". A jegyzőnél meg megoldottuk úgy, hogy ez egy három volt, szóval minden kétszer ott 21 Itt nem a vörös hadseregre gondol, hanem a hadifogolytáborokra. 461