Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

volt a mise Üjkéren, egyszer itt, úgyhogy odajártunk misére, akkoriban ez volt az izé. A főszolgabírónál mikor jelentkeztem, az kikötötte, hogy senkit nem fogadhatok, se a szüleim, ha valakit fogadnak, én nem tartózkodhatok ott bent. Hát mondom, „há kerüljek, az istállóba?". Azt mondja: „menjen az istállóba. A templomba pedig köteles elmenni", de kocsmába, társaságba, oda megint nem mehetek. (Kérdés: Ki volt ez a főszolgabíró?) — Balogh nevezetű. (Kérdés: Hol volt ez?) — Csepregen. Szinte egy hónappal jött előbb haza, mint én. Ez pzemyzli tiszt volt. Aztán ezeket Tobolszkban nem a lágerben tartották őket, hanem a városban. Hát én ismertem is. Persze én olyan kommunista módra beszéltem velük. Azt mondom neki, ,,a templomban talán nem lehet politizálni, főszolgabíró úr?" „Mi, templomban — azt mondja —, imádkozni, meg a szentmisét hallgatni." „Na —. mondom —, a legények úgy vannak ám, a kórusban vannak, aztán az orgona mögé odahúzódnak, aztán ott tárgyalják le, hogy melyik lánnyal menjenek, és a többi ilyen nőügyeket." Hű, de lepiszkult alaposan. Aztán persze, mikor második hónapban jelentkeztem nála, akkor már másképp beszélt, mert valahogy előjött a szó, hogy hol voltam én hadifogságban. Mondom, „én voltam egészen majdnem Vlagyivosztoktól végig azokban a fővonalba eső városokban, de legtöbbet Tobolszkban. — Mondom — ott, ahol a főszolgabíró úr is fogságban volt." „Hát — azt mondja —, én ott voltam, de nem ott, a maguk táborában." Mondom „nem, a városban voltak maguk, a pzemyzli tisztek." Nem tudom, erről a Pzemyzli-i várról hallott-e? 14-ben ezeket úgy éheztették ki az oroszok. Ügy, hogy a várparancsnok, valami Kuzmanik volt, még a kardját is viselte fogságban.

22 Hát hun voltunk mink a Tobolszkban. Hát mondom „Tobolszk egy része lent van egy völgyben a városnak, mert az olyan milliós város,

2:í elég nagy volt, a másik része a dombon. Maguk a dombon voltak valami negyvenen. Pzemyzli-i tisztek." „Hát hogyan tudja?" „Mert én voltam maguknál udvartakarításra. Bekísértek bennünket az oroszok udvart, meg ezt meg azt takarítani." Az úr még a fogságban is úr volt. Ügy ám, de még mellen úr. Gavallérok voltak, mikor kijött 16-ban a Forgách grófnő a vöröskereszttől. Az egész szibériai fogolytáborokat összejárta. Űgy kísérték őket a tisztek, raj szám. Forgách grófnő, de csúnya asszony volt ám, olyan agglány lehetett. Voltak aztán közte a miszsziónak svédek, amerikaiak, szóval ilyen vöröskereszt. Aztán hoztak, pénzt. Mink is kaptunk volna, valami 8 rubelt. És ezek a tisztek elszabotálták. Azt mondták, nem kell a foglyok kezébe adni a pénzt, majd ők a tiszti barakkparancsnok, hogy ő fölveszi a pénzt, aztán megjavítja vele a menázsinkat, a kosztot. Hát egyszer vettek is egypár pud vajat, de aztán el is itták, ették a mi pénzünket. Én azért hamarosan fölszabadultam, mert nagyba vette ez a Balogh, hogy együtt szenvedtem vele. (Kérdés: Többet nem kellett már jelentkezni?) — Háromszor voltam jelentkezni, de már másodszor a nőnek azt mondta, hogy írja, amit ő mond. Valami törvényt adott be Székesfehérvárra, a kerületi kapitányságra, hogy én megbízható vagyok és stb., stb. Meg hát még fiatal, hogy 22 Pzemysl. A pzemysli foglyok történetének könyvtárnyi „történelmi" és szépirodalma van. L.: Internacionalisták II. k. Bibi. 23 Erős túlzás, Tobolszknak 100 000 lakosa sincs. 462