Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)

E felismerések jegyében hangsúlyozták ki a nép- és munkásgyűlések, valamint a különböző jellegű összejövetelek szónokai ismételten a következőket: „Az ipari proletariátus sorsának megjavításáért indított harc csak akkor lesz eredményes, ha a munkásság elveinek megvalósításában következetes marad és a kapitalista alapon álló gyárak, üzemek vezetőségeivel szemben egységesen lép fel, követeléseinek, igazának védelmében."

25 1904 kora tavaszáig különösebb események nem történtek, de a március 20-án —< a Nádor szállóban — megtartott munkásgyűlésen kb. 400 helyi építőmunkás vett részt. A napirenden az építőmunkások helyzete és az országos szakegylet fejlesztésének kérdése szerepelt. Bokányi Dezső különösen a szervezkedés szükségességéről szólott behatóbban. Az aránylag nagyszámú hallgatóság ellenére is bíráló szavakat mondott a győri építőmunkások állásfoglalásáról, akik 2000-es létszámuk mellett is csak 60-an léptek be a szakegyletbe. Feltétlenül változtatniuk kell ezen a magatartásukon, mert részvétlenséggel és szervezeti keretek nélkül nem tudják érdekeiket megvédelmezni.

26 Néhány nappal később a győri Vagon- és Gépgyár fényezői szüntették be a munkát, egyik társuknak elbocsátása miatt. A sztrájk négy napon át tartott; végül azzal fejeződött be, hogy a vállalat igazgatósága még további 5 munkást zárt ki a gyár kötelékéből. —• Alig egy hónap elteltével a győri MÁV-állomás 143 alkalmazottja csatlakozott ahhoz az országos méretű megmozduláshoz, amely az április 19—24. közti napokban kitört vasutassztrájk keretében szinte megbénította a belső forgalmat. A munkabeszüntetés közvetlen okaként a vasutasgyűlések betiltására vonatkozó rendelkezés életbe léptetését lehet megjelölni, bár a fizetések javítására irányuló törekvések is nagy szerepet játszottak ebben az elhatározásban, miként azt a győri városkapitányság hivatalos jelentése is megállapította.

27 A helyi polgári sajtó a sztrájk közvetlen okaira célozva, szinte kioktató hangon az alábbiakat közölte: „Bármily sérelmes volt is az államvasutak alkalmazottaira a fővezetőség viselkedése a fizetés-rendezés ügyében, bármennyire sérelmes reájuk nézve maga a törvényjavaslat, bármint vélekedjünk is a vasutasok kongresszusának betiltásáról, még sem lett volna szabad magukat a pillanat hatása alatt oly elhamarkodott lépésre ragadtatni, mely nemcsak munkaadójukkal szemben retorzió, hanem amely kihatásában és eredményében magát az állami közrendet támadja meg és az általa okozott kár az egész ország lakosságát sújtja."

28 A hatalmas erejű megmozdulás azonban mégsem érte el a kitűzött célokat, eredményeket, mivel a szervezetlenség, a felbuzdulás nyomán kialakult fejetlenség zűrzavarában a tömeg nem tudott követeléseivel egységesen fellépni. A Népszava április 26-i számában — többek között — a következőket írta a sztrájk bukásával kapcsolatban: ,,A sztrájktanya feloszlatása elég volt a teljes kétségbeeséshez. Az összeköttetést nem tudták fenntartani egymás közt. — Maga a vezetőség sem tudta, hogy mit ér az erejük, mit bírnak ki, mikor kell befejezni egy sztrájkot. — Mi sajnálni tudjuk szívünk mélyéből őket, de a deb25 Lengyel A., i. m. 107. 26 GyH 1904. évf. 67. sz. 27 GySmL:l Győr város tanácsának iratai. 5431/1904. 28 GyH 1904. évf. 95. sz. 402