Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)

tek az építési kérvények gyors elintézésére és az árvízvédelmi munkák esetleges beindítására irányultak. Az április 20-án megtartott szocialista népgyűlésről — melynek színhelye ugyancsak a Nádor szálló volt — csupán annyit közölt a lap, hogy a napirendi pontok a szervezkedéssel, az általános titkos választójoggal és a május 1-i munkaünnep jelentőségének méltatásával voltak kapcsolatosak.

8 Nem kétséges, hogy mindezek a rendezvények a mozgalmi tevékenység határozott élénküléséről tanúskodtak. Ugyancsak alátámasztja ezt a tényt a főispánnak a polgármesterhez, valamint az alispánhoz küldött értesítése, melyben közli, hogy a megye székhelyén és a falvakban megjelenő, úgynevezett utazó szocialistákat csak abban az esetben lehet kiutasítani, ha kimondottan izgató jellegű agitációt folytatnak.

9 Érdemes ennek kapcsán mindjárt arról is említést tenni, hogy a belügyminiszterhez felterjesztett félévi beszámolójában a főispán — az április előtti időszakot illetően —- csak egy munkásgyűlésről tett jelentést. Jellemző példája volt ez ismételten a felfelé történő elkendőzésnek, arról nem is szólva, hogy ezek a féléves tevékenységi jelentések különben is nagyon sematikusak és szűkszavúak voltak. — Az április 20-án megtartott 5. munkásgyűlésről egyébként már részletesebb adatok állnak rendelkezésre. A rendőrhatósági jelentés szerint ez alkalommal az összegyűlt, kb. 400 főnyi hallgatóság soraiban túlnyomórészt építőmunkások, továbbá földművelők és kisiparosok foglaltak helyet. Sokan a falvakból, sőt Komárom megyéből jöttek el erre az összejövetelre. A gyűlés szónokai (Dincsér István könyvkötősegéd, Skultéti Imre kőművessegéd, Barsi János szabósegéd és ifj. Pammer János asztalossegéd) a szociáldemokrata párt IX. kongresszusának határozatairól, a további szervezkedés és az általános titkos választójog bevezetésének fontosságáról beszéltek a munkássághoz. Egyik-másik felszólaló mondanivalója során olyan kijelentéseket tett, amelyek a jelen levő hatósági közegek részéről rendreutasítást vontak maguk után. Nem véletlen, hogy a felháborodott hallgatóság viszont az ilyen közbelépésekkel szemben „erősen ellenséges magatartást tanúsított". Az erőszakos eszközök igénybevételére vonatkozó szónoki fenyegetéseket is feltűnő helyesléssel fogadta a tömeg, akárcsak azt a javaslatot, hogy a munkásság 'minden körülmények között vonuljon ki május elsején.

10 így is történt, a tüntető felvonuláson és a délutáni Komló-kerti népünnepélyen több százan vettek részt. A hivatalos jelentés szerint azonban rendellenes cselekmények, kihágások elkövetésére nem került sor. A polgármester tájékoztató felterjesztésében az alábbiakat közölte: „Semmiféle szociális jellegű mozgalom nem mutatkozott. A munkások csendben, rendben szétoszlottak, az utolsó őrszem már esti fél kilenc órakor bevonható volt."

11 A polgári sajtó azonban ezt az alkalmat is felhasználta a munkásosztály elleni támadásra. „A munkások ünnepnapja" c. közlésében — többek között — a következőket vetette papírra: „A népámító apostolok, a tudatlanság és együgyűség békétlen kizsákmányolói olykor beállnak viharnak, hogy az időt siettessék. Az átalakulások természeti törvényeit ezzel nem húzzák ugyan gyorsabb ütembe, az ugrások, az abnormális erőszakosság révén vívott lázas evolúció megbosszulja önmagát. Csend van, érezzük az átalakulások szükségességét és várjuk 8 GyH 1902. évf. 10., 68., 69. és 90. sz. 9 GySmL:l Főispáni bizalmas iratok. 12/1902. 10 Uo. 15/1902. 11 Uo. Győr város polgármesterének iratai. 824/1902. 397