Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)

is, de csend van mégis, békesség. Csupán a vörös nyakkendős prédikátorok zajongása úszik olykor a felszínen, mely rémes, ijesztő arcot szeretne mutatni. Egy céljuk van: megfélemlíteni."

12 Az április 20-i népgyűlés egyik merész felszólalója, Barsi József ellen egyébként időközben — osztályellenes izgatás miatt —• eljárást indítottak. A három héttel később (május 11-én) megtartott munkásgyűlés, valamint a június 22-í szocialista népgyűlés

13 résztvevői még nem értesülhettek erről a fejleményről, de a nyár vége felé (augusztus 24-én) programba iktatott Nádor szállói népgyűlés 300 főnyi hallgatósága már nyílt felháborodásának adott kifejezést, amikor Angyal Mihály kőművessegéd, a napirend első szónoka említést tett arról, hogy Barsi Józsefet, a Győri Munkások Lapja szerkesztőjét ki akarják tiltani a város területéről. Az előadók által választott témák különben igen kényes kérdéseket vetettek fel, hiszen a vidéki rendőrkapitányok és szolgabírók munkásgyűléseket betiltó, indokolatlan gyakorlata, a győri ipartestület részrehajlása, az iparhatósági biztos működése és helytelen modora, valamint egy szociális irányú lap megindításának ügye került szóba. A hangulat időnként olyan feszült volt, hogy az ügyeletes rendőrtiszt csak a szónokok rendre utasításával tudott csendet teremteni. A tömeg ennek ellenére tüntető éljenzéssel fogadta a napirendhez hozzászóló Barsi Józsefet, majd a kiutasítási határozat dacára is teljes bizalmat szavazott a munkásság elvhű vezérének.

14 Az esztendő második felében egyébként az október elsején bekövetkezett vagongyári tömegsztrájk jelentette a legfontosabb mozgalmi eseményt. A munkabeszüntetésre tulajdonképpen azért került sor, mivel a gyár igazgatósága megcsorbította a munkások szerződésileg biztosított jogait. A munkahiánnyal bajlódó vállalat vezetősége ugyanis oly mértékben szállította le a teljesítménybéreket, hogy a dolgozók sok esetben még a korábbi, nyomorúságos órabérüket sem tudták megkeresni. — A bérharc kezdetén 1700 munkás tette le a szerszámokat, de néhány nap múlva már valamennyien (mintegy 2000-en) kivonultak a gyár területéről. A Népszava október 11-i számában a következők olvashatók ezzel kapcsolatban: „A győri lakosság rokonszenve napról napra fokozódik a sztrájkolok iránt. Minden józan gondolkodású polgár elítéli a gyárigazgatóság becstelen eljárását, amellyel annyi munkást nyomorba döntött. A rokonszenvnek köszönhető, hogy a sztrájkolókat a polgárság hathatósan segélyezi. Különösen a vendéglősök, kávésok, kereskedők és pékek nyújtanak támogatást. Kenyér, liszt, krumpli, tej, szafaládé bőven van a sztrájktanyán."

15 A szívós kitartás és egységes fellépés végül is azt eredményezte, hogy a gyárigazgatóság bizonyos engedményekre kényszerült. A dolgozók október 23-án vették fel újból a munkát, abban a biztos tudatban, hogy mozgalmuk nem tévesztette el célját. A tőkés vállalati tulajdonosoknak és az illetékes hatóságoknak akarva-akaratlanul is — tudomást kellett venniük azt, hogy a szervezett 12 GyH 1902. évf. 100. sz. 13 Uo. 1902. évf. 142. sz. — Erről a rendezvényről nem is tesz említést a rendőrségi jelentés, holott népes tömeg hallgatta végig a győrszigeti községháza előtti téren a választójogról, a szabad szervezkedésről és a közállapotokról elmondott beszédeket. 14 GySmLrl Főispáni bizalmas iratok. 40/1902. 15 MMTVD III. k. Bpest. 1955. 95. 398