Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
közül Marosvásárhely után Győrben a legdrágább az ivóvíz, és a rendezett tanácsú városok közül is csak Szolnok, Eperjes és Segesvár előzi meg ebben. 1911. nagy nyári hőségében még így is vízkorlátozást kell elrendelni. Pedig 1905-ben a Rába mentén létrehoznak egy óránként 180 m 3 vizet adó, 3100 m hosszú haszonvízvezetéket is, részint öntözésre, részint a Rábca-meder áthelyezésével vizüktől megfosztott Rábca-parti gyárak vízellátására. 16 15. A gázmű — mint minden más városban — Győrben is valamennyi szolgáltató jellegű közműnél korábban épült meg. A gázvilágítást Győrbe 1868-ban vezették be, és a gáztársaságnak a város 80 évre szóló monopóliumot biztosított. A város főbb utcáin a korábbi repceolaj lámpák helyett már kőolajjal világító olajlámpákat most leszerelik: ettől kezdve a város belső területén egész éjjel 232, fél éjjel pedig 216 gázlámpa „ontja fényét". Ez a fény azonban meglehetősen gyenge és a lámpák száma sem igen nő. Az utcai lámpák száma 1908 J ban, de még 1911-ben sem lényegesen több (460), a város külső részein csak 134 egész és 67 féléjjeles kőolajlámpa pislákol, bérlő kezelésében. Már a 90-es évekre kétségtelen, hogy Győr közvilágítása országosan is a legrosszabbak egyike. A gáztársaság ekkor az üzemnek egy belga vállalkozás számára való eladásával kísérletezik, mivel azonban ehhez a város hozzájárulása is szükséges, tárgyalások indulnak meg a város és a belgák között. Ezek a hátralevő 52 évre hajlandóak lennének engedményeket adni a városnak, hasznukat azonban a szakértők még mindig méltánytalanul nagynak érzik. Valóban az is volt: a vállalat 1895/96-foan 10,6 %-os tiszta nyereségre tett szert, ugyanakkor a magas gázárak folytán a város fogyasztása (évi 412 621 m 3 ) csak töredéke volt más, olcsóbb gázzal bíró városokénak. (Pozsony gázfogyasztása pl. ugyanebben az időben a másfél millió m 3-t érte el.) A tárgyalásokhoz meghívott budapesti mérnökszakértő, Heuffel Sándor már ekkor, 1896-ban felveti egy, a csatornaművel összekötendő villamosmű létesítésének gondolatát — a gázgyár ugyancsak városi kézbe történő átvételével kapcsolatban. A belgák — mintegy érezve a veszélyt — hajlandóak tovább mérsékelni igényeiket, cserében viszont a villanyvilágítás monopóliumát is meg kívánják szerezni maguknak. 1899-<ben a város ezt elutasítja, s utasítást ad hazai elektromos cégeiknél való tájékozódásra, egyúttal pedig 10 elvi kérdés tisztázására pert indít a társaság ellen. A Kúriáig feljutó per alapján a város 1903-foan megállapítja, hogy a társaság szerződésellenesen ad el gázt nem világítási célokra is; gázvilágítási monopóliuma viszont csak a közvilágítást illetőleg teljes, és a magánháztartások esetén nincs akadálya annak, hogy más vállalkozás más világítási módot, pl. villanyt alkalmazzon. A város ezek után a csatornák szivattyúművének megteremtése kapcsán teljes erővel nekilát eléktromosművei kiépítésének — olyan helyzetbe hozva ezáltal a gáztársaságot, hogy ez végül hajlamos lesz az egyezkedésre. 1911-ben a város a gázgyár megváltása fejében 1948-ig fizetendő évi 104 ezer koronáért megkapja a gázgyár egész felszerelését, 23,5 km csőhálózatát, tüzelőjét, átveszi tisztviselőit és nyugdíjasait. A tényleges átvételre 1912 nyarán kerül sor, amikor a gázgyár bővítésére a város 325 ezer korona kölcsönt vesz fel. Ebből teljesen új gépi berendezést szereznek be: új gázfejlesztő kemencét, 16 Az ivóvízre és a vízműre: Bedy V., a Győri Szemle 1930. évi 299—300. lapjain közölt cikke a taligásokról; Borovszky i. m. 144. 1.; HÉ 1889:4, 1893:10, 1894:3, 1896:6, 9, 1897:14, 1899:1, 3, 15, 16, 1900:10,' 1909:10, 1910:12; az 1908. évi számszerű ;adatok MVStÉ 121. tábla, — á víz árára uo.; a Rábca-parti gyárak haszonvízvezetékére Győri Hírlap 1906. július 4.; az 1911. évi vízkorlátozás HÉ 1911:17. - . 379
