Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
Emberi lakás szempontjából már a Belváros oly festői zugutcái is sok kívánnivalót hagynak maguk után (hiszen az általános csatornázási terv egyik fő céljaként 'még 1897-ben is «a talajvíz -f- 3 méter alá süllyesztését emelik ki, ami a földszinti lakások szárazságát biztosíthatja) — de a zsúfoltság és nyomor valóban széles méretekben még ékkor is Győr legrégibb külvárosában, az Újvárosban bontakozik ki. Az Üjváros legsűrűbben lakott része a Belvárosból a hídon átérve a Kossuth Lajos utcától baloldalt, a Festő utca eleje és a zsilip által határolt rész, kelet felé pedig a Liget utca első harmada. A lakások itt többnyire egy szobából állanak, konyha már csak ritkán van, és ahol van, ott is csupán két lakónak egy. A lakásviszonyok itt a Belvárostól kifelé egyre jobban romlanak. A párhuzamos Kossuth, Rác és Rábca utcák elején, a városrész központjában még rendes, több szobás lakások vannak, kifelé továbbmenve azonban csakhamar a szoba-konyhás, azután a két lakáshoz egy konyhás és végül a csak egy szobásból álló lakások következnek. A legnyomorúságosabb viszonyok továbbra is Cigánylapos környékén vannak, a Tűz utca, az Úsztató utoa, a Rákász, a Kút és a Festő utcák környékén. Ahogy már az 1886-os kolerajárvány is itt szedte legsűrűbben áldozatait, úgy még most is itt a legmagasabb a csecsemőhalandóság: az Újváros említett részein még a 900-as évek elején is egész utcákra jellemző a csecsemők 40 % feletti halandósága. És hiába a gyárváros munkáslakótelepeinek ehhez képest 'már csak felényi gyermekhalandósága, ha a modern gyárak munkásainak jelentős része — éppen a viszonylag olosóbb lakás szempontjából is — még sokáig itt, és a Győrsziget külső peremének viskóiban zsúfolódik össze: olyan problémáként, melyeket a világháborúig a munkáslakótelepek építésének említett szorgalmazása is csupán kis részben tudott megoldani. 14 13. A városépítés mindezen, többé-kevésbé mégis csak jelentős eredményei azonban már korszakunk kezdete óta — sőt részben még korábbi időkre visszanyúlva is — igen jelentős részben egy másik, első pillantásra sokkal kevésbé látványos fejlődéssel vannak a legszorosabb összefüggésben. A modern paloták, középületek éppúgy, mint a gyárak, létrejöttüket és zavartalan funkcionálásukat ui. jelentős 'mértékben a városépítés azon ágának köszönhetik, mely láthatatlanul az utak alatt és a falakban ölt testet: a közművesítésnek. A város maga jórészt a vízvezeték, a csatorna, a gáz- és a villanyszolgáltatás és a többi más, kisebb-nagyobb műszaki, egészségügyi beruházás révén teremti meg saját továbbfejlődésének belső lehetőségeit —• mint ahogy nyomortelepei is nem kis részben már éppen ezeknek hiánya folytán válnak azzá. Hiszen világos, hogy a modern város fejlődéséhez már nem elégségesek csupán olyan külső tényezők, mint a kedvező földrajzi helyzet és az ennek kihasználását biztosítani képes forgalmi kapcsolatok, esetleg valamely nyersanyagbázis közelsége. Ha a város maga képtelen biztosítani az e tényezők nyújtotta lehetőségeket kihasználó társadalmi tevékenységek zavartalanságát, fejlődése megreked. E tevékenység zavartalanságának pedig meghatározott népességszámon túl egyre inkább előfeltétele lesz bizonyos közszolgáltatások és az ezeket biztosító közművek megléte. E közművek közül legnagyobb múltra Győrben is — mint általában minden városban — a csatornázás tekinthetett vissza. Korszakunk kezdetén a város alatt már húzódtak egyes kis csatornaszakaszok, melyek részint a bástyák lebontásának idején, részint még korábban keletkeztek. A modern kezdeménye14 A talajvíz csökkentésére HÉ 1897:8; a külvárosok egészségügyi viszonyaira vonatkozó megdöbbentő adatok Erdélyi i. m. 375