Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

tett, melyet téglákkal fedhettek, esetleg a középső részt zsindellyel. Az objektum eddig feltárt részének hossza 15 m, szélessége 5 m volt. A gerenda vázas építmény Ny-i részének közepén számos nagyobb, mintegy 60—70 cm átmérőjű cölöplyukat találtunk, betöltésük barnásszürke, kavicsos agyag, a, f* és % cölöplyukakban 15—25 cm vastag elszenesedett famaradványok is voltak. A cölöpök nyilván a tetőszerkezet tartásában tölthettek be szerepet, köztük tartó, illetve támasztócölöpök is lehettek (18. ábra). A cölöpöket többször megújíthatták, így érthető, hogy egyik-másiknak (K, o) jelentkezési szintje már a ház omladékszintje alatt volt, míg a többi a ház jelenségeivel együtt mutatkozott felületben. (Előbbiek tehát még az építmény pusztulása előtt lehettek használatban, utóbbiak az épülettel együtt pusztultak el.) Az építmény az első periódushoz tartozó faházat követi, alatta számos, különböző színű és összetételű kavics-, illetve agyagréteg található (3. ábra) — települési nívónak azonban egyiket sem tarthatjuk — különböző feltöltések eredményeként jöhettek létre. Közvetlenül alatta szürke agyagos feltöltést találunk, ugyanez a réteg már részben a kőépület alapozására is ráhúzódik, a gerendavázas építmény tehát vagy egyidős vagy alig későbbi a kőháznál. Rétegében a következő fontosabb leleteket találtuk: 1. Drag. 37 formájú terra sigillata töredéke banassaci tojásfüzérrel (Rottenburg V. 5). A relief mezőt csillag alakú díszekből kiinduló hullámvonalak osztják metopékra, ezeknek reliefrészleteit azonban a darab töredékessége miatt nem határozhatjuk meg közelebbről. (20. ábra 1.) Későbanassaci Domitianus—Traianus kor. 2. Fehéressárga színű szőlőfürt, ill. levéldíszes edény töredéke. 7. szelvény, 305 cm. (20. ábra 2.) Az apró töredék műhelyét pontosan meghatározni nem tudjuk. Hasonló reliefdíszes edények készültek az aquincumi Kiscelli úti műhelyben, ahol mind a szőlőlevél, mind a szőlőfürt gyakran szerepel nyers színű, festetlen edényeken is. A Kiscelli úti műhelyt a Flaviusok és Traianus—Hadrianus közti időszakra keltezik, ez az időpont jöhet számításba töredékünk készítési idejének meghatározásánál is.'

11 Korban tehát ennek építését is nagyjából Hadrianus uralkodásának idejére tehetjük. Az építmény rendeltetése valószínűleg gazdasági jellegű lehetett, és a kőépülettel szorosan összefügghetett. III/IV. periódus Ennek az építkezésnek korát nem tudtuk meghatározni, pusztulása azonban a nagy épület első pusztulásával egyidejű, így épülését mindenképpen a II. sz. első felére kell tennünk. Valószínűleg ez az építmény is a nagy épülethez tartozhatott, építésekor a rétegek tanúsága szerint a kőház már állt. Az objektumra a 4. szelvényben figyeltünk fel, ahol egy átlag 27 cm széles, 4 m hosszan húzódó paticsos kitöltésű árkot találtunk (11. ábra). Hasáb alakú metszete elpusztult, földbe mélyített fagerendára utal, melynek helyét a vesszőlenyomatos patics töltötte ki. Az árkocska mellett továbbhaladva metszetben figyelhettük meg a gerendavázas építmény alapozásának szerkezetét (22. ábra). A paticsos rész alól 15 cm vastag elszenesedett gerenda került elő, alatta pedig tegulák és terméskövek voltak, lejjebb 20—30 cm vastag folyamikavics-réteget találtunk. Az alsó (II. periódushoz tartozó) gerendától szürke feltöltésréteg választotta el (10. ábra). A gerendától északra levő felületet 300—320 cm mélyen patics borította, alatta 41 Nagy L., BpR 12 (1937) 268—.; Ua., Bp. története I. 628; Póczy K., Acta Arch. Hung. 7 (1956) 82, 85. 29