Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában
320 cm mélyen égett rész bukkant elő. A 300 cm mélyen jelentkező paticsos árok folytatásában a 3. szelvényben elszenesedett, K—Ny-i irányban lefektetett fagerenda maradványát találtuk meg, majd tőle É-ra egy É—D-i irányú, elszenesedett gerenda, mintegy 60 cm hosszú szakasza került elő. Tőle nem messze felfelé álló, kerekded, elszenesedett gerenda maradványát találtuk meg, majd egy szabályosnak látszó foltban olyan fekete elszíneződés mutatkozott, melyet függőlegesen levert cölöpnek értelmezhetünk, az elszíneződésen belül nagy vasszeg került elő. A kövekre és tegulatöredékekre alapozott fagerendák az épület D-i lezárását jelentik, belsejének paticsrétege arra utal, hogy felmenő falát megfonták és lesározták. A sövényt az alap fagerendáihoz esetleg nagyobb vasszögekkel erősíthették. Az É—D-i irányú fagerenda talán a fapadlót tarthatta, de elképzelhető az is, hogy a ház belső osztásánál lehetett szerepe'' 2 . A feltárás során az építményből egy 6 m hosszú sarokrészt figyelhettünk meg, méreteit azonban nem ismerjük. A függőleges fagerenda mellett átégett, reliefdíszes sigillatát találtunk, melyet a Cinnamus körhöz köthetünk. Cinnamus működését a 140—180. közti időszakra keltezhetjük/' 3 A másodlagosan égett tál tehát az épület legvalószínűbb pusztulási idejeként a 167—181 közt lezajlott markomann—szarmata háborúk korát adja meg. IV. periódus A valószínűleg Hadrianus kori építkezést nagyobb átalakítás nem követi, a szelvények tanúsága szerint az I. és II. helyiségben nagyobb szintemelést hajtottak végre, ezen a padlószinten találtuk azt a nagy tömegű paticstörmeléket, mely a nagy pusztulás korát jelzi. A III. helyiségben (2. szelvény) világossárga, döngölt agyagpadlót figyelhettünk meg 247—250 cm mélyen, ennek felülete a ráhullott izzó paticstól helyenként vöröses elszíneződést kapott. Az épület külső, D-i oldalán a szintemelés csak 20 cm-nyi lehetett. Szintemelésen kívül 3 újabb jelenséggel találkozhattunk, melyek már kifejezetten a megemelt szinten jelentkeztek, tehát az átalakítással kapcsolatban kerülhettek helyükre. A III. helyiségben a padlószinten vályogtéglákat fedeztünk fel — színük sárgás, világosszürke —, ezeket nyomon követve É—D-i irányú falrészletre bukkantunk, mely azonban mindössze 60—70 cm hosszú volt. Valószínűleg a belső osztásnál lehetett szerepe. A 6. szelvényben 110 X 135 cm méretű, téglalap alakú kemencét tártunk fel (23. ábra), melyhez 173 cm hosszú parázsfogó rész tartozott a K-i oldalon. A kemencét szabálytalan, 30 X 45 X 10 cm méretű vályogtéglákból építették, majd jól iszapolt agyaggal „vakolhatták". A „vakolat" csak helyenként hiányzott, mutatva a téglák vörösre égett fugázását. A D-i oldalon a saroknál függőleges, négyzet keresztmetszetű fagerendatámasz lehetett, melynek helyét az átégett agyag jól mutatta. Tőle néhány cm-re egy nagyobb, átégett fagerenda látható felületben. A kemence magassága 65—70 cm. Felépítménye hiányzott, a későbbi planí42 A népi építészetből is ismert háztípusnak (Magyarság Néprajza I. Bp. é. n. 154) jó középkori analógiája Fonyód-Bélatelepen került elő [Horváth B., FA 19 (1968) 126—127]. A sövényfalú építmény emelését Arrabona esetében ugyanazok a földrajzi viszonyok indokolták, mint Fonyódon — a néprajzi analógiák szerint ez a háztípus elsősorban vízparti, folyó menti telepeken gyakori. 43 Cinnamus keltezésére vonatkozóan ld. J. A. Stanfield—G. Simpson: Central Gaulish Potters (London, 1958); G. Simpson—G. Rogers, Gallia 27 (1969) 9; H. Schönberger—R. Hartley; Saalburg Jb 27 (1970) 30. 30
