Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig
disár 1 Uraimék, midőn kegyelmednek modgya lészen benne, kérem neveméi alázatossan köszönteni ne terheltessék. Ugy Rumi Miklós kedves Sógor Uramot, s kedves Öcsém Uraimékat, és húgom Aszonyimekat is. Mit itt Regimentestűi ezen Cette névő Városban vagyunk, épen a Mediterraneum tengere mellett; de reménlyük hogy még a Nyáron Német Ország szilire visznek bennünket akor töb fele uttyánál közelyeb leszünk egymáshoz, s hiszem az én Istenemet hogy még edszer életben meg láthatom kegyelmedet, mast az Obriszterünk Parisban van, várjuk a jó hirt hogy innéd ki vigyenek bennünket, edig is el mentünk volna Német Ország szélére innéd de mivel holmi aprólékos Pestis volt Provánsz névő tartományban arra nézve a hadaknak itt kelletett maradni hogy onnéd senkit ki ne bocsássanak; ezen Tartományban ahol mi vagyunk, Istennek hala semmi betegség nincsen: Nagyon akarnám ha Német Ország felé közellyeb esnénk, mert innéd nem lehet indulnom, mert ami kevés költségem van, akit haza kellene vinnem, azt az utón is elkölteném azért kéntelen vagyok várakozni mig Istennek fog tetzeni hogy közellyeb essünk egymáshoz; hogy akor nem csak a Passust de a gracionálisomat is ki sollicitállya kegyelmed vagy húgom Aszony, mert hacsak látogatni akarnék menni Bécsnél továb nem eresztene talám a Bécsi Udvar, ha pedig meg lenne a garcionálissom, egész haza is mehetnék, de nem tudom ha visza jöhetnék e, ha othon nem tetzenék laknom. Az ősztőn ellen nem lehet rugódoznom, időtül kell várnom amint látom. Az Isten minden dolgaimban meg segétett még edig hiszem hogy ebben sem hagy el, és jó kimenetelét fogja adni dolgomnak, de arra kell vigyáznom hogy a két szék közül a pad alá ne essem, azért első alkalmatosságai töbel fogok udvarolnom kegyelmednek kedves Aszonyom Anyám, ezel kegyelmedet Istennek gondviselésében, magamot pedig kegyelmed édes Anyai szeretetiben ajánlom, maradok holtig szerelmes édes Aszonyom Anyámnak kegyelmednek alázatos engedelmes szolgája fia K. Boldisár. örülök rajta kedves édes Hugóm Aszony hogy kegyelmed is, kedves gyermekeivel edgyütt jó egésségben él kivánom az Isten továb is tárcsa meg kegyelmedet sok számos esztendőkig jó egésségben, és ezen árvaságában és özvegységében légyen ö Sz. Felsége kegyelmed Tutora, és gondviselője, s hamarnap örvendeztesse meg kegyelmedet egy kedve szerint való böcsületes és Uri személlyel, én magamot kegyelmed imádságában és szép attyafiságos szeretetiben ajánlom maradok kedves édes Hugóm Aszonnak kegyelmednek holtig igaz attyafia báttya és köteles szolgája K. Boldisár. írtam Cette nevű Városban Montpeliehez őt mérföldnyire Languedoc Provintziában, 28dik Maji az az Pünkösd csütörtökjén 1722. Egy kis válaszocskát mennél hamaréb el várnék kegyelmetektűl. Az én levelemet továb is amint edig igy titulallya, a Monsieur Monsieur de Kisfaludy Major de Cavallerie dans le Regimen des Hussars, chez Monsieur Duc Aribert. A Montpelier. Észtet meg igy kell includálni Strasburgban A Monsieur Monsieur Corneman et Compagnie a Strasbourg. (Belül csatolva egy Vexel a bécsi Moszer és Társa céghez.) (Külső címzés): Tekéntetes és Nemzetes Ováry és Szt. Miklóssy Pongrácz Susanna Aszonnak, Néhai Teként. Nemzetes és Vitézleő Kisfaludy Moyses Uram meg hagyott özvegyének adassék. Lakon. 1 Sopron megyei nemes, felesége Kisfaludy Anna, Mózes testvére volt. Nagy Iván X. 50. 1. 263
