Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

21. Hagenau, 1722. augusztus 20. Ezredük a Földközi-tenger mellől ide, Elzászba érkezett, így közelebb kerültek egymáshoz. Reméli, hogy a kért bizonyítványt is rövidesen megkapja tábornokától. Hamarosan Strassburgba megy, s onnan bővebben fog írni. Mint szerelmes édes Aszonyom Anyámnak alázatos szolgálatomat ajánlom kegyelmednek. Kívánom az Isten ö sz. Felsége sok ezerni jókkal áldgya meg kegyelmedet. Az elmúlt holnapnak hatodik napján kegyes anyai szeretettel irott levelét nagy vigasztalásomra örömei és alázatosan vettem, melyben mit irjon kegyelmed értem hamar nap mindenekrül bővebben tudósittom kegyelmedet magam állapotytyárul. Most csak rövideden azt irom kegyelmednek hogy minden emberi reménség kivül, Isten Szt. Felsége és az udvar rendelésébül a mi regimentünk két holnapi massérozás után a minemű Déli Tenger mellett levő Provinciában voltunk onnéd ide ezen Alsáczia nevű tartományban ezen Hagenau városban csak egy hete hogy érkeztünk, mellyért Istennek neve dicsirtessék, már két száz mérföldnyire közellyeb estünk egymáshoz. Kegyelmedet édes Aszonyom Anyám kérem rajtam ne busullyon, ma holnap azt is meg adgya Isten hogy megláthattyuk egymást reménségünkön kivül is. Csudálatos az Ur minden ő eselekedetiben. Két három nap alatt innéd Strasburgban megyek mely igen nagy város és innéd csak négy mérföldnyire van, onnéd bővebben irok kegyelmednek, fogok irni Ádám Báttyámnak is, mert már van másfél esztendeje, hogy nem irt, nem reménlem hogy meg holt volna, mert már töbször is volt nagy halgatásban; mikor bus nem igen szokot irnya, ha hirit halhatom meg irom kegyelmednek; minemű certificatio, vagy attestatio kivántatik nékem, reménlem hogy ki fogom nyerni a Generalistul, azalatt egy kis summával is vexli által fogok alázatossan kedveskedni kegyelmednek első alkalmatossággal, azomban magamot kegyelmed kegyes Anyai gratiájában ajánlom maradok édes Aszonyom Anyámnak kegyelmednek mind holtomig igaz alázatos és engedelmes szolga fia K. Boldizsár. írtam Hagenau Városban, Augustusnak huszadik napján Szt. Bertalan nap előtt ötöd nappal anno 1722. Kedves húgom Aszony ő kegyelme köszöntését igen attyafiságossan vettem, hasonlóképpen énis kimondhatatlan sok jókat kivánok ő kegyelmének. Szegény Beniczki Uram

1 hogy haza ment igen örülök rajta, azt tuttam mas is bujdosik, az Istennek gondgya van az övéjjére, az Isten az én szerencsés napomat is fel virrasztya edszer. Kegyelmed igy irassa nékem szóló levelére a titulusomat, A Monsieur Monsieur — Kisfaludy Major au Regimen des hussars à Hagenau, azt meg includáltassa s igy irassa a titulusra, A Monsieur Monsieur Corneman Banquier a Strasbourg. (Külső címzés nincs.) (Eredeti elveszett. Kiadta Gálos Rezső. Győri Szemle, 1934. évf. 102. 1.) 1 Talán Beniczky Gáspár, aki elkísérte emigrációjába a fejedelmet. Márki III. 284. 1. Mikor tért haza, nem tudjuk. 264