Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

netelének ügye: rövidesen Elzászba mennek, s akkor engedélyt fog kérni, hogy hazamehessen. Szerelmes édes Aszonyom Anyámnak. Ajánlom igaz fiúi engedelmességei való alázatos szolgálatomat, kivánván hogy az Isten ezen fel tetzett Uy Esztendőben s annak minden részeiben áldgya meg Kegyelmedet, s engedgyen érni kegyelmednek töb következendőket menynyei vigasztalásokkal jó egésségben, es örvendetes állapotban. Kegyelmed édes Anyai szeretettel irott levelét, mellyet tizenkettedik Augusti Sopronbul datált igen kedvessen vettem édes Aszonyom Anyám, Istennek légyen hála hogy csak olyan állapotban van is kegyelmed, a mint vagyon, látni való, hogy az Isten velünk van, és ennyi árvaságiban is el nem hattá kegyelmedet; ö Szent Felsége továb-is eltart bennünket, engemet ugyan ennyi idegen országokban csudálatossan eltartott ; s most-is Istennek hala, tűrhető állopotban es egésségben tart. Már az elmúlt nyáron a mi Regimentünk feli állott, s ide ebben az tartományban rendeltetett, csak két napi járó földnyire vagyunk Spaniol Országtul, most hála Isten fizetésünk jobban van és jó kenyérrel, borral, olajjal s jó hússal bővelkedő Tartományban vagyunk, az mediterraneum tengeritül

1 csak egy órányira, a sok szép tengeri halaknak sincsen szűky, a Muskotal borbul itt bővelkedünk mely igen jó, de inkáb kivánnék kegy elmetekei csak a Noistifti korsókbul is amaz savanyó mustot inni, mind jóbnak tetzenék: a Figének mandulának, malosa szőlőnek itt bősége van, de azt is oda engedném a Mihályi szilváért. K. Imre Báttyámnak, kegyelmedhez ugy kedves házostársához való egyenetlenségét sajnálom; meg látzik hogy nem volt ő kegyelme annyi sanyarúságban mint én; bezzeg jobban meg tartaná ö kegyelme a negyedik parancsolatot, miként kellessék annyát tisztelni, házos társát is meg böcsülni, s attyafiait, ugy f elebaratyát is szeretni. Az Istennek akarattya és rendelése az, hogy én igy számkivetett, és idegen országokban szenvedgyek, mert az Isten akarattya nélkül még egy szál haj sem eshetik le fejőnkről, de bezzeg máskint böcsülném én kegyelmedet hogy ha még edszer haza szabadulhatnék. Jóllehet ennek az országnak némely tartományiban pestis volt, s még mostis egészlen meg nem szűnt, kerülylyük és távoztattyuk az ollyan helyeket, mi itt igen egésséges Tartományban lakunk, s Qvartélyunk jó; mivel pedig Német Ország szélétül igen messze estünk, nem reménlyük, hogy a télen, hanem csak majd a nyáron vagy őszkor, emiétett Német Ország szilire, Alsácziában mennyünk: akor én is élnék az alkalmatosságai, mert az Udvartul szabadságot kérnék magamnak, hogy haza mehessek ednyihány holnapig, azonkivüla Becsy Udvartul is kellene passusomnak lenni hogy megengettetnék kegyelmetek látogatására való menetelem, akor az idő meg mutatná mi tévő lennék, ha modgyát látnám talám mint az edszery öreg leány ha megmarasztalnának csak meg meg maradnék, ha lenne mire. Istentül kell várnunk ö szent Felsége nélkül sémit sem cselekedhetünk. Ezzel kedves édes Aszonyom Anyám kegyelmed édes anyai szeretetiben ajánlom magamat, kivánom ezen levelem életben, és egésségben talállya kegyelmedet, édes Aszonyom Anyámnak kegyelmednek Engedelmes alázatos igaz köteles szolgája fia K. Boldisár. 1 Földközi-tenger. 261