Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

bol semmi sem lesz, régen irtam én azt ő kegyelmének s akor is csak tréfáltam ő kegyelmével, ha akarnám, lehetne mód benne, de a Vér a maga nemzetéhez szokott vonni, azért el hitetheti édes Aszonyom Anyám kegyelmed magával, hogy épen nincsen az a szándékom, ha Isten éltet s haza vezérel, és úgy tetszik ő sz. Felségének hogy valaha a sz. Házasságba bé lépjek, reménlem hogy nem más hanem kegyelmed édes Aszonyom Anyám, és az én régi jó Uram Török István Uram fog meg házosittani engemet, mivel tapasztaltam ő kegyelmének hozzám való Uri jóakarattyát ednyihányszor, melyet igyekezem ő kegyelmének megszolgálnom, és azt is alázatossan köszönöm ö kegyelmének, hogy kegyelmedet özvegységében protegálni méltóztatik, azért az Isten meg fogja áldani ő kegyelmét hoszu élettel. — Mivel most a Törökéi való békességet tractállyák, ugy adhattya Isten, hogy az én Uram is ki most a Török földén van, töb bujdosó Magyarokkal edgyütt haza mégyen; akor én is innéd haza felé bátorságossabban mehetnék, azért időtűi kell várnom, meglássuk mit ád Isten. Továbis édes Aszony Anyám kérje kegyelmed az Urat Török István Uramot ő kegyelmét, hogy a mit ő Kegyelme nekem szánt és kivan adni, azt másnak ne siesse adni ő kegyelme, hanem azon Uri és keresztyéni szándékát méltóztassék ő kegyelme számomra meg tartani, az Isten vagy egyképen, vagy másképen haza fog vezérelni; minthogy azon kér édes Aszonyom Anyám kegyelmed, hogy passus és grationalis nélkül meg ne indullyak hazafelé, s ha akarom meg szerzi kegyelmed grationalisomat, igenis édes Aszonyom Anyám a nélkül meg sem indulnék, de mivel még nem tudom mihez tartani magamot, azal mostanság ne farasza kegyelmed magát; hanem ha a békesség meg nem lenne és haza kívánnék menni, előb hogy sem meg indulnék, kegyelmedet fognám kérni, hogy azt szerezze meg, de addig hozzá ne fogjon kegyelmed mig én nem fogak irni kegyelmednek az iránt. Mig othon voltam édes Aszonyom Anyám, hitemben és Vallásomban nem háborgatott kegyelmed, de már ednyihányszor értettem, hogy akarná kegyelmed hogy vallásomat meg változtatnám, mely éppen nem lehet, és ez leg nagy ob oka bujdosásomnak. Azért édes Aszonyom Anyám, ha haza kívánnék menni és otthon volnék is, reménlem religiómban nem fog háborgatni kegyelmed, mert a Hit Isten ajándéka és nem embertül jő, azért a lelki ismeretnek dolgát Istenre kell bíznunk. Ezen levelemre mentül hamaráb kegyelmed válaszát el várva édes Aszonyom Anyám és magamot továb is kegyelmed édes Anyai szeretetiben ajánlván, kérem mindennap az én Istenemet, hogy tartcsa meg sokáig kegyelmedet jó egésségben az én szerencsémre, a mint hogy maradok holtomig szerelmes édes Aszony Anyámnak kegyelmednek alázatos és engedelmes igen köteles szolgája, s fia K. Boldizsár. Mind a Bécsi, Sopronyi, Laki, Mihályi és töb Uri Attyafiakoak köteles szolgálatomat ajánlom és kívánom Isten tárcsa meg ő kegyelmeket sokáig jó egésségben; Cseh György Laki Praedikátor Urnák és a' Családi Plebanus Urnák is ajánlatomat, örömöst tudnám ha életben vannak e ő kegyelmek. A Ur Török István Uramnak nem mertem irni, az időnek ellenkezése miatt, hanem ezen levelemet ne terheltessék megmutatni édes Aszony Anyám ő kegyelmének, ha ő kegyelme meg fogja engedni, fogok ő kegyelmének levelemmel udvarolnom. Levelét pedig A Monsieur Monsieur Le Baron de Rátkay szokás szerint includalni ne terheltessék kegyelmed, nékem el fogja ide küldeni ő kegyelme, csak így kell az ő kegyelme levelére irni a titulusát A Monsieur Monsieur Le Baron de Rattkay, s aláb a Philippeville en Flandre. Irtam Parisban 18. Junii 1718. 253