Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

egy prókátor sem volt, valamennyien hadi emberek voltak. A katonáskodás azonban nem használt nekik semmit, sőt a legtöbbjének anyagi romlását okozta. Apja is jobban tette volna, ha a birodalombeli hadakozás helyett inkább „a Gulyájához ment volna Györködre", bár tulajdonképpen a kuruc felkelés háborúskodásai tetézték be a család romlását.

26 Bármennyire igazak is voltak ezek a szavak a katonáskodó nemesi életforma értelmetlenségéről, maga Kisfaludy Boldizsár végül is szintén a katonai pályát volt kénytelen választani. 1718. június 18-i levelében részletesen tájékoztatja anyját arról a helyzetről, amelybe Rákóczi távozása után került. Ebből kiderül, hogy saját szállásán lakott, s mivel a fejedelem továbbra is kiutaltatta számára fizetését, ha azt megkapta, szerényen, de tisztességesen meg tud élni. Takarékoskodni ugyan nincs alkalma, mert az élet drága, de egzisztenciája akkor sem kerül veszélybe, ha Rákóczitól nem kapja meg fizetését, mert Rátky György segítséget fog neki nyújtani, „hogy más Fejedelemnél" vállaljon szolgálatot.

27 Valóban, Rátky György, a Franciaországban szervezett egyik magyar huszárezred ezredese már előzőleg, levélben nyugtatta meg az aggódó Pongrácz Zsuzsannát fia jövőjéről.

28 A támogatás sikerrel járt. 1719. január 6-án Boldizsár már Philippeville-ből számol be anyjának élete egy újabb fordulatáról. Közli, hogy a francia király szolgálatába szegődött, s Rátky György regimentjében lett kapitány. Egyúttal megnyugtatja Zsuzsanna asszonyt: ne féljen attól, hogy Franciaországot elhagyva, pogány országba, azaz Törökországba menjen Rákóczi után.

29 Kisfaludy Boldizsár katonai pályája 1718 novemberében kezdődött. Rátky György ezredében szolgált 1713 eleje óta alezredesként, majd vezénylő ezredesként Bercsényi László is. Bizonyára innen ered ismeretségük, s az a szinte magasztaló jellemzés, amelyet Bercsényi 1720-ban írt a fiatal kapitányról, személyes ismeretségen, a közös szolgálat próbatételén alapult.

30 1719-ben a Rátky26 15. sz. levél. Célzás arra, hogy Kisfaludy Mózes 1700-ban kibérelte a Tolna megyei Györkönyt, s ott marhatenyésztésbe fogott, de már 1702-ben felhagyott vele, s elment katonáskodni és harcolni a birodalomba. 27 Gálos Rezső i. m. Győri Szemle, 1934. 98—100. 1. L. a 14. sz. levelet. 28 A levél teljes szövege a következő: Philippeuille le 26 may 1718. Kedves Ángyom Aszony. Kegyelmed Levelét vettem tegnapi napon mellibül értem kegyelmed nyukhatatlanságát kedves fia éránt, írhatom kegyelmednek bizoniosan hogy parisban vagyon fris egissighben s nem gondolom hogy onnéd el távozik olli hertelen minden héten veszem parisbul levelit s semmit sem cselekszik ollyast az kit tutomra ne agyon; nem szüksigh kedves ángyom Aszoni hogy kegyelmed busicsa elméiét éránta; mert olly qualificatus iffiu hogy maholnap örömire lehet az égisz familiaiának bizonios lehet benne kegyelmed tudván kegyelmed Uri házához való igaz kötelességemet keresek minden alkalmatosságot nekie megh mutatnom minden földet szandiktyában hogy voltam és vagyok, s kegyelmednek is kedves Ángyom Aszony kegyelmed igaz köteles szolgáia G. Rattky. Kérem Kisfaludy György Kedves Battyam Uramat köszönése. Külső címzés: Pongratz Zsuzsanna stb. OL. P. 430. 9. es. 29 16. sz. levél. Ráttky György kuruc ezereskapitány, 1707-től Franciaországban élt, egy huszárezred szervezője, 1719-ben „promu general", 1734-ben „brigadier", 1742ben Prágában halt meg, a Habsburgok elleni háború közben. Életére, és a magyar huszárok franciaországi szerepére: Markó Árpád, Les hussards hongrois au service de la France. Nouvelle Revue de Hongrie, XXIX. 1936. 44—50. 1. — Kropf Alajos, Magyar eredetű franezia huszárezredek. HK, 1897. 434—42. 1. — Mangold Lajos, Magyar eredetű franezia huszárezredek. HK, 1894. 266—8. 1. — Forster Gyula, Gróf Bercsényi László Franciaország marsallja. Bp. 1925. 30 Thaly Kálmán, Gr. Bercsényi László, franezia maréchal, magyar levele 1740ből. HK, 1890. 413. 1. — Forster Gyula i. m. — 16. és 17. sz. levél. 1719. július 2-án azt írja anyjának, hogy már kilencedik hónapja szolgál. 17. sz. levél. 235