Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Timaffy L.: Aratóbanda Dunaszentpálon
A következő pont a kukorica megmunkálását tartalmazta, s itt az uradalom vállalt kötelezettséget a részes kukorica biztosítására. „2. Köteles az uradalom minden szerződött arató számára 1 kat. hold kukoricaföld megmunkálását biztosítani, negyedik részért. Köteles az arató ezt kétszer rendesen megkapálni, ősszel leszedni, a szárat levágni." — Ezt a munkát részért végezték : a termésből minden negyedik mázsa kukorica az aratóé lett. „3. Köteles az arató tavasszal a vetett zöldtakarmányt lekaszálni, személyenként 1 kat. holdat, negyedik részért." Ez a pont a lucerna, egyéb herefélék és vegyes zöldtakarmány kaszálását rögzítette, szintén természetbeni részfizetésért, ami előnyös volt a szerződő számára saját állatainak takarmányozása szempontjából. Lehetőség szerint többet is vállalhatott a dolgozó, ezt már szerződésen kívül. A következő pontok az aratás, cséplés munkálatairól szóltak : „4. Köteles az arató 20 kat. hold learatásához teljes létszámmal kiállni. A húsz hold levágása, keresztbe rakása után a learatott mennyiség 11. részét kapja. Köteles a gazdaság az aratás idejére minden aratónak fejenként és naponként 2 dk zsírt, 1 liter tejet és 1 kg kenyeret biztosítani." — Élelmezésüket különbözőképp oldották meg. Volt esztendő, hogy maguk „állítottak szakácsnét", ő főzte a közös ebédet, és munkadíját az uradalom fizette, rendszerint 4 q gabonát. Máskor viszont — ha a közösség úgy döntött — mindenki maga főzött otthon, és a családtagok (asszony vagy egy gyerek) kihordták a földre az ebédet. A szerződésben biztosított alapanyagot akkor szétosztották. A kenyeret sütve kapták a gazdaságtól, de voltak esztendők, amikor a gabonát kapták meg. Ezt aztán maguk őrlették és süttették meg a kenyeret közösen. Máskor pedig a gabonát is szétosztották, s mindenki a „maga kenyérivel tarisznyázott". Ezeket minden évben a közösség maga határozta el, ahogy legjobbnak látta. „5. Köteles az arató a cséplésnél a munkát felvenni, és a cséplés befejezéséig becsülettel kitartani a kicsépelt gabona ... % részéért." Ez a százalékos részesedés évenként változott. A legrosszabb a 2,5 % volt, vagyis minden kicsépelt 100 q után 2,5 q volt az aratóké. A legjobb részesedés a 4,5 % volt, míg az átlagos a 3 %. Végezetül már csak a záradék következett: „Aláírásunkkal kötelezzük magunkat a szerződés betartására. Kelt: év, hó, nap." — Először az intéző írta alá, aztán az aratógazda, majd sorjában minden arató. 7 Az aratószerződés megkötése után a munka következett, amint eljött az ideje. Tavasszal a cukorrépával kezdődött a szezon. Az intéző szólt a bandagazdának, hogy mikor kell a munkára megjelenni. Előtte való nap a bandagazda az uradalom képviselőjével, rendszerint a majorosgazdával és egy-két segítséggel végigjárta a répaföldeket, kimérték, kikarózták mindenkinek a területét. Nem egyhelyütt mérték ki a személyenként kötelező két holdat, hanem kéthárom helyen is, ahol csak répaföld volt. Aki többet akart vállalni, az szólt, és most mérték ki számára a kívánt területet. A gazda ezután elment a tagokhoz „házsorjába" és mozgósította őket. A kitűzött napon reggel fél 6 óra tájban a répaföldön találkoztak össze. Maguknak kellett kimenniük; a gazdaság nem vitte ki őket. A kijelölt területet mindenki maga művelte, személyi felelősséggel egészen az őszi felszedésig. Az első és második kapálás, valamint az egyelés kezde7 Aratószerződés Bőnyrétalapról, Bozsár Istvánné gyűjtése XJM tulajdonában. 167
