Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Sterbetz I.: A hansági túzokállomány természetvédelmi problémái

f álláspontot képvisel (Fritsch, 1870, Donászy, 1901, Chernél, 1904, Csík, 1915, Lovassy, 1927, Kunszt, 1933). A manapság Európa-szerte tapasztalt háremjelen­ségeket vagy csoportos párosodást (Lorenz, 1935, Festetics, 1968) a túzok eseté­ben nem tekinthetjük természetes állapotnak. Kontinensünk évszázadok óta erő­sen vadászott területein a leszűkült élettérben bekövetkező, nagymérvű kakas­hiány kényszerű változásokat okozott a párzási magatartásban, hogy a hímek adott körülmények között is be tudják fajfenntartó szerepüket tölteni. Elvitat­hatatlanul 1:1 a nemek kívánatos ivari megoszlása, annak ellenére, hogy ez az arány Eupában már alig néhány, helyi populációnál tapasztalható. A túlságosan kevés hím madár káros biológiai következményeit még fokozza az a tény, hogy a harmadik életévükben kifejlődő tyúkokkal szemben a túzokkakas tenyészérett­ségét csak negyedik-ötödik esztendejében éri el. így egy populáció mindenkori tenyészértékének megállapításánál nem valamennyi nyilvántartásba vett kakas­sal, hanem csupán az eredményesen párosodó, négy évnél idősebb példányok­kal számolhatunk. A Győr-Sopron megyei intézményes túzokszámlálások 1967. évi statisztikája szerint Mosonszentjános környékén 20 kakasra 52 tyúk, Moson­szolnokon 15 kakasra 40 tyúk, Lebenyben 2 kakasra 5 tyúk és Császárréten 3 ka­kasra 13 tyúk jutott. A szomszédos Alsó-Ausztriában és Burgenlandban — ahol 1961—66 között is 53 kakast lőttek ki a maroknyi állományból — még rosszabb a helyzet Itt már csupán minden kilencedik-tizedik tyúkra számlálnak egy érett kakassal (Festetics, 1968). A Csallóközben Stollmann A. levélközlése szerint har­minc-negyven tyúk mellett hét-tíz kakassal jellemezhető az ivararány. A sok év­tizedes, eltúlozott vadászat kétségtelenül döntő tényező a magyar túzok pusztu­lásában, és a Hanság esetében elsősorban ezzel magyarázható. Nem kétséges, hogy a problémák korábbi feltárása és ennek megfelelő természetvédelmi be­avatkozás esetében az 1941—1969. időközében bekövetkezett, mintegy 70 száza­lékos országos állományveszteséget töredékére lehetett volna csökkenteni! Az egyes populációk mindenkori ivararánya híven tükrözi az ott folytatott vad­gazdálkodást. A Kárpát-medence túzoklakta tájait mérlegelve, sajnos, ebből a 4. ábra. Túzokvadászat a XIX. század ötvenes éveiben (Sterio Károly rajza) 104

Next

/
Thumbnails
Contents