Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Sterbetz I.: A hansági túzokállomány természetvédelmi problémái
szempontból Burgenland után Győr-Sopron megyében találjuk a legkedvezőtlenebb jelenlegi helyzetet. Az országszerte váltakozó mértékben megnyilvánuló, 1945. évi háborús túzokkárok, majd a frontidőket követő, átmeneti orvvadász-tevékenyseg hansági következményeiről adatok hiányában itt nem nyilatkozhatom. Kétségtelen, hogy annakidején ez a kivételes állapot a Kisalföld túzokállományából is bőséges vámot szedhetett. Természeti katasztrófákkal kapcsolatban az 1928/29, majd az 1939/40-es tél tömegpusztításairól vannak adataink (Vasvári, 1942). A hosszan tartó, havas hónapoktól ekkor a hansági állomány is sokat szenvedett. Kultúrlétesítmények kártételeiről hazai viszonylatban jelentéktelenek a tapasztalatok. Ezzel szemben Ausztriában és az NDK-ban gyakran találtak telefondrótokon, elektromos vezetékeken elpusztult túzokokat. Napjainkban a múlt évtizedek elhibázott vadgazdálkodásától legyengített állomány — országos és kisalföldi viszonylatban egyaránt — a korszerű agrotechnikától károsodik. A mezőgazdasági munkák nagyfokú gépesítése, elsősorban a különböző kaszáló- és növényvédő gépek évről évre igen magas százalékban semmisítik meg a túzok fészekaljait vagy fejletlen fiókáit, s így az utánpótlás rendszeres vámolásával az állomány lassú elöregedését idézik elő. Az 1969. évi vizsgálat során mintegy 53 db-ra becsülték a Hanságban fészken ülő túzoktyúkok számát. Ugyanakkor 23 elpusztult túzokfészekről érkezett híradás. Növényvédő szerekkel kapcsolatos kárról hansági viszonylatban nincs még konkrét adatunk, ezzel szemben a Tiszántúlról számos jelentés részletezte a nagy hatású rovarölőszerek okozta elhullásokat. Nehéz időket átvészelt, töredékes túzokállományunk esetében a fogolynálfácánnál jól bevált fészekalj mentéstől nem várhatunk átütő erejű eredményeket. Egyetlen hatékony segítség a hansági és burgenlandi túzokvadászat legalább tízéves teljes betiltása lenne, melynek során a felnövekvő fiatal kakasok némiképp megjavíthatnák a vészesen megrontott ivararányt. A tény észértékében megerősödött populációktól azután a jövőben mennyiségében is jelentékenyebb javulást remélhetünk. — A túzok védetté nyilvánítására 1970 tavaszán került sor. A kisalföldi túzok védelme elsősorban kulturális követelmény, egy pusztuló állatfaj, helyi jellegzetesség megmentése a Hanság élő múzeuma számára. Azonban a vadászati tilalom javaslatát csupán kereskedelmi szempontból bíráló álláspontot hasonlóan egyoldalú érveléssel is meggyőzhetjük, ha rámutatunk arra, hogy az utóbbi években már csupán évente hét-nyolc túzokkakas került terítékre a megye területén. Ez a jelenlegi állomány számára válságosán magas, de a vadászoknak jelentéktelenül csekély példányszám részben hazai, részben külföldi vendégek zsákmánya volt. Nem kétséges, hogy az IBUSZ által évről évre Magyarországra hozott — csupán az állatvilágban gyönyörködni vagy fényképezni vágyó — ornithológus csoportok jelentenek majd annyi valutát a túzokdürgést bemutató területtulajdonosok, illetve népgazdaságunk számára, mint a jövőben ezért elmaradó egy-két vendég vadász. De a 4—16 kg között váltakozó testsúlyú, hatalmas madarak táplálkozása is jelentős biológiai növényvédelmi tényező, figyelemre méltó természetadta lehetőség a mezőgazdaság számára. A túzok változatos táplálékösszetételéről Kistjakinskij (1957) adatai adják a legrészletezőbb áttekintést, a szigorúan tavaszi vadászidényhez kötött közép-európai vizsgálatokkal szemben számára egész éves keresztmetszetet biztosítottak Ukrajna anyaggyűjtési lehetőségei. Felsorolásában valamennyi jelentős szántóföldi rovarkártevő magas százalékértékkel szerepel. Mannsfeld (1958) és Gewalt (1959) középeurópai irodalmi összefoglalásai különösen a lucernakártevők, burgonyabogár és 105
