Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Gabler D.. Kiadatlan római kőemlék Sopronból
gyobb családi sírkőhöz tartozott a töredék, melynek feliratán a patrónus, illetve annak családtagjai is szerepelhettek. A Larcius gentilicium Pannóniában egyáltalán nem fordul elő, az etruszk eredetű név 11 analógiái a köztársaságkori, ill. lulius-Claudius dinasztia idejéből származó itáliai feliratok felé mutatnak. 12 Szórványosan követhető még a II. sz. végéig. 13 Dalmáciában, Salonában és környékén gyakori ez a névadás az I. sz.-ban. az italikus név viselői azonban itt főként bennszülöttek. 14 A név alapján tehát az I— II. sz. jöhet számításba a felirat korának meghatározásánál. A hiányzó praenomenek ugyanakkor ellentmondanak az I. sz.-i keltezésnek 15 , a sírkövet tehát így kizárásos alapon a II. sz.-ra tehetjük, valószínűleg annak első felére. 16 A rövid szöveg két felszabadított rabszolgával ismertet meg bennünket. Scarbantiában és környékén a rabszolgatartásra utaló adatok száma nem csekély. Ezen a területen már a bennszülött őslakosság törzsi arisztokráciája is rendelkezett rabszolgákkal 17 , de a feliratok nagyobbik része az idegen eredetű városi vezetőréteg kezén levő rabszolgákról, ill. libertusokról számol be. 18 Közismert, hogy éppen a nyugat-pannóniai városok életében milyen jelentős helyet foglaltak el az aquileiai üzletemberek kereskedő libertusai. 19 Feliratunk esetében azonban — tekintettel arra, hogy a kövön ábrázolt tuba, ill. lituus katonai hangszerek — kézenfekvőbbnek látszik az a feltevés, hogy valamelyik veterán felszabadított rabszolgái szerepelnek rajta. A Carnuntumban állomásozó XV. Apollinaris, illetve a IV. Flavia légiók veteránjainak libertusaire Scarbantiában sok emléken találhatunk adatot 20 , de utalhatnánk a borbolyai (walbersdorfi) köveken szereplő kiszolgált katonák felszabadított rabszolgáira is. Az itt említett adatok szinte kivétel nélkül az I. sz.-ra, ill. a II. sz. első felére vonatkoznak, így az a tény, hogy a sírkövön libertusokat tüntettek fel — újból azt sugallja, hogy a felirat keltezésénél a II. sz. közepénél későbbi időpontra nem gondolhatunk. A feliratos mező keretezéséhez a Scarbantia környéki kőemlékek közt találhatunk számos analógiát, hasonló például Valerius Natalis müllendorfi 21 , P. Domatius P. f. Tergitio unterpetersdorfi 22 , ill. Dasius sírkövének 23 kettős keretezése. A müllendorfi kőemlék kivételével valamennyit az I. sz.-ra keltezhetjük; a soproni sírkő fenti kormeghatározását a betűtípusok, a Larcius név elterjedésének, a Scarbantia környéki rabszolgatartás alakulásának vizsgálatán kívül ez az adat is támogatja. A felirat alatti hangszerábrázolás sem ismeretlen 11 Münzer, PWRE 12 (1925) 796. 12 Uo. 797. 13 Uo. 798. 14 Alföldy G., Bevölkerung und Gesellschaft der römischen Provinz Dalmatien (Bp., 1965) 97., 109. 15 Az egyetlen kivétel a soproni feliratos emlékanyagban Salvius Aebutius sírköve (Ann. épigr. 1914. nr. 7), melyet biztosan keltezhetünk az I. sz.-ra, a praenomen azonban nincs feltüntetve. 16 Az ábrázolások is ezt a keltezést teszik valószínűvé — ld. alább. 17 Mócsy A., AÉ 83 (1956) 140. 18 Uo. 142. 19 Mócsy A., Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriege (Bp., 1959) 97. 20 Mócsy A., AÉ 83 (1956) 146. 21 CIL III 10950. 22 Schober, A., Die römische Grabsteine von Noricum und Pannonién (Wien, 1926) 33. 23 Gabler D., Arrabona 10 (1968) 27. ábra — CIL III 10947. 62
