Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Gabler D.. Kiadatlan római kőemlék Sopronból

a pannóniai sírkőanyagban. A carnuntumi tubaábrázolások mellett

24 utalnánk az oroszvári (Gerulata) sztélén jelentkező cornu-ra

25

. Ezek az ábrázolások az elhunyt korábbi tevékenységére, foglalkozására utalnak. A Deák téri kőemlék azon kívül, hogy kibővíti az eddig ismert pannóniai névanyagot — esetleg újabb adatot ad a rabszolgatartás történetéhez —, ábrázolásait tekintve rendkívül ritka —, bizonyos vonatkozásban szinte egyedülálló.

26 A faragványok közül elsősorban a lituust emelhetjük ki, mely ennek az egyenes, cilindrikus csövű, kissé kiszélesedő, visszahajló végű, elliptikus keresztmetszetű római trombitának első pannóniai ábrázolása

27

. Ez a hangszer G magasságú kürtnek felel meg, és a hangsor 2—8. tagját tartalmazza

28

. Mint ilyen — zenei előadás céljára kevésbé szolgálhatott —, szerepe inkább a signalkürtéhez lehetett hasonló, éppen ezért elsősorban a hadseregnél alkalmazták. Behn arra gondol, hogy a lituust inkább az auxiliaris csapatoknál használták

29

, a tubát pedig a légióknál. Feltevését a két hangszer együttes jelentkezése vitathatóvá teheti. Acronak Horatius egyik verséhez írt kommentárja

30 alapján többen feltételezik, hogy a lituus lovassági hangszer.

31 Már az etruszkok is ismerték ezt a trombitát, sőt hasonló formájú a kelták karnyxe is

32

. C. Sachs szerint a hasonlóság arra vezethető vissza, hogy az etruszk-római lituus a kelta karnyxből fejlődött ki

33

, ezzel szemben G. Fleischauer arra gondol, hogy az etruszkok egy kisázsiai eredetű hangszerrel ismerkedhettek meg

34

. Legutóbb G. Wille a cornu-val együtt etruszk találmánynak tartotta

35

. Az antik irodalomban számtalanszor említik. Cicero szerint

36 a Servius TuUiusnak tulajdonított alkotmány keretében a liticinest egy külön centuriába sorolták

37

. Megemlékeznek formájáról

38

, hangjáról, melyet a költők harsogónak, lármásnak, élesnek tartanak (leggyakoribb jelzője az acutus; a lituus hangja clangor, stridor vagy néha sonitus

39

). Többségük mint katonai hangszert említi meg, sőt Horatiusnál a cornuval együtt magát a háborút szimbolizálja

40

. Ovidius szerint a lituus a támadásra adott jelt

41

, Ammianus Marcellinus egyes adatai 24 Ld. 77. sz. jegyzetet! 25 Gabler D., Arrabona 10 (1968) 21. ábra, spiculára (?) ld. a neviodunumi oltárt (H—S 245). 26 Lituus és tuba együttes ábrázolására példát mind ez ideig nem ismerünk. 27 A lituus leírásához ld. Behn, F., Mainzer Zeitschrift 7 (1912) 37—38., Sachs, C. Reallex d. Musikinstrumente (Berlin, 1913) 243. Az ábrázolás alapján pedumra is gondolhatnánk (ld. Hoffiler V.—Saria B., Antike Inschriften aus Jugoslavien (Zagreb, 1938) nr. 183.), de a szájrész kiképzése ellentmond ennek. 28 Abert, PWRE 13 (1927) 805. 29 Behn i. m. 39. Ezzel szemben H. Théderat, (Diticen címszó DS III. 2 (Paris. 1904) 1268) utal arra, hogy a liticines a légiókban tűnnek fel. 30 Horatius, Carm. I. 1. 23. 31 Abert, i. m. 804. 32 A két hangszer mindössze a hangtölcsér (Schallbecher) kiképzésében különbözik. Ld. Behn, i. m. 39. 33 Sachs, C, Handbuch d. Musikinstrumente (Leipzig, 1920) 290. 34 Fleischauer, G., H. Besseler—M. Schneider — által kiadott Musikgeschichte in Bildern II (Musik des Altertums) (Leipzig) 10. 35 Wille, G., Die Musik in Geschichte und Gegenwart XI. Rom (1949) 662. 36 Cicero, De republica II. 40. 37 Ld. Abert, i. m. 804. 38 Az erre vonatkozó adatokat ld. Behn, i. m. 38. 39 Uo. 39. 40 Horatius, Carm. II. 1. 18; I. 1. 23. 41 Ovidius, Fasti III. 217. C3