Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Levárdy F.: A középkori győri székesegyház pusztulása és első barokk átépítése

a hosszan elhúzódó háború eredménnyel járt, közbeeső epizódjaiban azonban súlyos megpróbáltatásokat jelentett a már eddig is sokat szenvedett magyar területekre. Szinán basa nagyvezír 1593-ban elfoglalta Sziszeket, Palotát, Veszprémet, s 1594-ben kisebb ellenakciók, Tata és, Szentmárton megvétele után júliusban Győr ostromára készült. Mátyás főherceg megrakatta a várat emberrel, eleséggel, lőszerrel, s a vár védelmét gróf Hardegg Ferdinándra és Nicolo Perlino építészre bízta. A főherceg serege a Csallóközben ütött tábort, innen azonban hosszas harcok után a török visszaszorította. Szeptember 29-én Hardegg feladta a várat.

32 Az ostrom alatt a székesegyház sokat szenvedett

33

, a vár elfoglalása után pedig Szinán rendeletére teljesen katonai célokra vették igénybe. A beszakadt boltozatú északi hajót az ablakok magasságáig földdel töltötték fel, és ágyúállásként használták. A Szentháromság kápolnában és a déli sekrestyében lőszert raktároztak, a kriptát börtönnek, a templom többi részét pedig istállónak használták.

34 II. Helyreállítási kísérletek és az első barokk átépítés A török diadalmasan vésette a vár Fehérvári kapujára: „Kezünkben Európa kulcsa, amely nem lesz többé a hitetleneké, sőt megnyitjuk vele a kereszténység összes városait."

35 A Bécset fenyegető katasztrófa felrázta a tehetetlen császári hadvezetést is. Miksa főherceg esztergomi táborában megjelent Giovanni Francesco Aldobrandini 12 000 főnyi pápai segélycsapattal, majd Giorgio Basta Flandriából 8000 főnyi vallon zsoldossal. Aldobrandini és Basta többször is megkísérelte Győr visszavételét, azonban a vár jól megépített falai ellenálltak próbálkozásaiknak. Végre 1598. március 28-án Pálffy Miklós és Federico Ghislieri csellel, huszáros bravúrral visszafoglalta a bevehetetlennek tartott várat.

36 Az ostrom után az új püspök, Hetési Pethe Márton (1598—1605) káptalanéval együtt visszatérhetett székhelyére, s megkezdhette a székesegyház helyreállítási munkáit. Kihordatta a romos falak közül a földet, törmeléket, letisztogravatur in despectum et praejudicium Jurium Ecclesiasticorum. Proinde ut et illa confestim et reliqua Sacerdotum Residentia in perpetuum immunes fiant, dignum est Denique coram Illustrissimam ac Reverendissimam Magn. ac Generosis D. Vestris (!) sollemniter protestamus nos ratione obsidionis Templi Cathedralis nostrique ibidem inclusionis, percussionis et vulnerationis manuumque violentarum in Nos injectionis ac consequenter Ecclesiae prophanationis et pollutionis Immunitatumque Ecclesiasticarum violationis per Dominum Joannem Preiner supremum huius Praesidi Capitaneum, Superiori Anno Domini 1623. Die Décima quinta Mensis Maii Episcopus et Capitulum Ecclesiae Jauriensis. 32 Acsády I., Magyarország három részre oszlásának története. (A Magyar Nemzet Története V. k.) Bp., 1897. 510—512. 1. — Hamann—Szegfű: Magyar történet III. k. Bp., 1934. 340—356. 1. — Mohi A., Győr eleste és visszavétele 1594—1598. Győr, 1913.; — Maggiorotti—Banfi, i. m. 22—25. 1. 33 Győri kápt. hitelesh. lvt. 27. Lad. R. fasc. 894. 34 Mohi, i. m. 30. 1. 35 Doglioni, Nicola: Compendio Historico Universale. Velence, 1622. p. 772. 36 Az ostromra vonatkozólag lásd Acsády, i. m. 522. 1. és Maggiorotti—Banfi (i. m. 26—27. 1.), Doglioni (i. m. 834—836. 1.), Ciro Spontone (Attioni de'Re dell'Ungheria, Bologna, 1602. pp. 110—113.); — História della Transilvania, Velence, 1638. p. 59.), Federico Ghislieri (Relazione della presa di Chiaverino, Firenze, 1598 c. jelentése a firenzei Bibi. Naz.-ban) adatai alapján készült elbeszélését Vö. még Mohi: i. m. 57. 1. 92