Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Levárdy F.: A középkori győri székesegyház pusztulása és első barokk átépítése
mértéke is. A templom emelt szintű keleti fele volt a káptalan birtokában: a kanonoki kórus a szentéllyel, az északi oldalhajó kisebbik fele és a déli hajóból kialakított sekrestye. A templom oldalbejáratai nyilván az egyházi rendeltetésű keleti templomfélhez tartoztak, mert a Suess által épített falon ajtót törtek a muníció és élelem behordására. A raktár kérdését egy súlyos szerencsétlenség oldotta meg, valamikor a század 80-as éveiben, Draskovich György bíboros győri püspöksége (1578—87) idején. A templomot villám sújtotta, a villámcsapás felgyújtotta a templomban tárolt puskaport, s a robbanás a templom egy részét is súlyosan megrongálta. Az eseményt egy 1624-es országgyűlési felterjesztésből ismerjük, az időpont pontos megjelölése nélkül. 31 Még súlyosabb megpróbáltatást jelentett a templom számára az 1594-es ostrom. 1593-ban a hanyatló ozmán hatalom rákényszerítette a nemzetállamokra bomló európai kereszténységre az ún. „hosszú" (15 éves) háborút. VIII. Kelemen pápa egész Európát átfogó diplomáciai akciója, komoly méretű anyagi segítsége azonban megakadt a tehetetlen Rudolfi politikán, a fővezérségre alkalmatlan főhercegeket körülvevő katonakalandorok lelkiismeretlen harácsolásain. Végső fokon haben". Az irat datálása (22 July 1581) nyilvánvalóan téves. Miksa, akinek nevében kiadták, csak 1576. X. 12-ig uralkodott. Bedy (i. m. 8. 1.) úgy próbálja feloldani a kronológiai nehézséget, hogy az intézkedést Rudolfnak tulajdonítja (a levél szövegével ellentétben). Véleményünk szerint a másolat készítésekor a dátum leírásába csúszott be a hiba. Az összefüggések alapján a helyes dátum 1571. július 22. lehetett. 31 Győri kápt. lvt: Th. XVI. nr. 2691. (Pócza Ferenc 1807-es átiratában): „... Posteaquam superioribus Temporibus, redacto in modum Fortalitii Oppido hoc Nostro Jauriensi Annonarii Officiales hujus loci hoc Cathédrale Templum Nostrum pro asseruanda Annona occupavissent, constat Illustrissimum ac Reverendissimum quondam Dominum Cardinalem Draskovitsium ecclesiae huius Antistitem Aeterna memoria dignum in reeuperando eo diu multumque laboravisse. Verum ubi optimus Cardinalis nihil obtinuisset, igne coelitus demisso Templum expurgatum, Divinoquo cultui vindicatum fuisse, complures etiamnum recenti memoria tenent. Caeterum hisce temporibus non mediocri sumptu et laboré, fabrica Ecclesiae huius quantum refloruerit, res ipse loquitur. Duo sunt imprimis, quae ad pleniorem Aedis huius perfectionem apprime desiderantur, et nisi restituantur, ultimo excidio esse poterunt Coemeterium, et Armamentarium illud ingenti Lignorum Annonariorum, quandoque ad summitatem usque parietum Templi repletum, hoc Pulvere Tormentario refertum, quorum si uel alterum levissimum ignem ccncipiat, et se, et Templi molem (quod Divina Bonitas avertat) facillime evertet. Cum igitur, et justum est, ut Coemeterium quidem sepulturis piorum Catholicorum et Saeris Processionibus, Armamentaria Domus autem hujus Ecclesiae Lectoratui, ad quem de Jure, et ab antiquo spectat, restituatur. Lignorum autem, nee non Tormentarij Pulveris et Armorum Conservation! Loca spaciosiora, que in hoc Praesidio sunt capacissima, alibi deputentur. Et quia Temporibus modernis Illustrissimi Domini supremi Capitanei deposita sunt, et abrasa nomina et insignia Veterum Episcoporum, quae in hac Arce seu antiqua Residentia Episcopali Jauriensi, passim in januis, et parietibus conspiciebantur, quoque praedecessores Capitanei intacta reliquerant, ideo et ejusdem Arcis prout et Annonaria Domus, tamquam Schola olim Capitularis, reliquarumque Domorum Beneficiatarum restitutio iure postulatur ne proprietas Ecclesiae in eisdem habita magis in dies obliteretur. Hue pertinet, quod ex quo Oppidum hoc nostrum hanc, quam videmus, faciem induit atque inter fundandum et delineandum Canonicales et Beneficiatae Domus deletae sunt, Canonici huius Ecclesiae gravi aere Domos sibi comparare soient. Quo etsi a Condescensione militum jure merito exemta esse deberent, ubi tarnen anno superiori Reverendissimus Dominus Episcopus Transilvaniensis et hujus Ecclesiae Canonicus, domum quondam hie sibi comparavisset, nullis rationibus obtinere potuit, ut ilia a Condescensione Militis eliberaretur. sed hoc onere etiamnum S]
