Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
viszonyok közt lehetséges akciókat hajtott végre: összekötő-hírszerző szerepet válialc, kommunista megbeszélések helyeit őrizte, zavarta a fasiszták tevékenységét, verekedéseket provokált velük. x * u A csoport fegyverrel is rendelkezett. Fegyveres felkelésre természetesen nem került sor, mindenesetre a felszabadulás körüli napoüban nagy éruemeket szereztek a fegyveres fiatalok a rend fenntartásában, az elszigeteli, fasiszta elemek és csendőroK lefegyverzésében. Súlyosbította a munkások politikai helyzetét ezekben az években, hogy a bánya hadiüzem volt — az élén katonai parancsnokkal és megfelelő lécszámu megszálló katonasággal. Ez a körülmény természetesen szűkítette a mozgalom esélyeit, ugyanakkor azonban megnövelje annak feladatait. Különösen így volt ez, amikor a magyarokat a megszálló német naasereg egységei váltották lel. Azt mondnatnank, nogy a megszálló német csapa ^OK szolgaiauokat tettek az antifasiszta mozgalomnak. ï esetlenül így keli értékelnünk azt a szerepüket, hogy a poliakaiiag eddig ingadozó, könnyen a fasizmus taooraba állítható eiemeket elidegenítettek a la^izmus, a német bircdaiom háborújának üg^éiöl. Így vall erről az akkori események egyiK résztvevője: „A háború alatt a Dányánk hadiüzem lett. Nekünk nem keiiett bevonulni. Elég sok katona is volt. itt akkor, és katonai rendőrség működött a Borbála-aknan egy százados vezetésével. Amikor a néme.ek megszállták az országot (és tírennoerget), a magyarokat ezek váltották fel, német katonaság tartotta itt fenn a rendet. Azt nem is említem, hogy ez a rendfenntartás a borbála-aknai helyiségben mLyen eszköz jkKel folyt. Nagyon sok do.gozónak nem tetszett, hogy a németek itt vannak. Mert ezek nem úgy tárgyaltak ám az emberrel, mint én most magával, vagy ahogyan azelőtt meg a Vajk.ól is megszoktuk, úgy beszéltek velünk, mintha nem is volnánk emberek. Szerintük nem is lehettünk oiyan emberek, mmt ők, nagyon felsőbbséggel tárgyaltak ezek itt, nem is állhatott meg előttük az ember. Hát nagyon megutálták itt akkor őket. Ennek sok bányász hangot is adott. Pedig az itteni bányászok kilencven százaléka német vagy cseh, szóval német ajkú volt, legtöbbje egy szót se tudott magyarul. Gondolhatni, hogy ezután a brutális bánásmód után nem tudtak senkit se magukhoz édesgetni. A Voiksbund semmise volt, nem volt egy szava se. Ugy mellesleg mondva, volt itt egy magyar parancsnok is, aki szintén nagyon utálta a németeket. Volt itt nyilas, valami harminc. De nem idevalósiak voltak ám!" 141 Mint a fenti szemléletes szavakból is kitűnik, a németeket nem felszabadítóként fogadták „faj testvéreik" sem. (Különben is a brennbergi munkásság már többször bizonyította, hogy cselekedeteiket nem nemzeti, hanem osztályjeLegű motívumok határozzák meg.) Jelenlétük politikailag csak erősítette az antifasiszta egységet, ha az üldözéssel gyengítették is az ellenállást. Az ellenállás egyik célkitűzése a bánya leszerelésének, tönkrelételének megakadályozása, s a termelés szabotálása. Mindkét célt sikerült elérni, bár az előbbit nem annyira az aktív ellenállás eredményezte, hanem a németek fejvesztett futása a térségből, ami miatt nem tudták pusztító tevékenységüket a szokásos módon kifejteni. H2 Másik célja és lehetősége az itteni antifasiszta mozgalomnak a fasizmus 140 Egy ilyen verekedésnél az óbrennbergi kocsmában a volksbundista ellenfelet az ország rendje elleni izgatásért csendőrkézre is sikerült juttatni. — Trimme! József és Bradács Ferenc közlése. 141 LFM Magnó, Nagy János visszaemlékezése. 142 Jelentés a szabotázsról : OL Z. 292. 43. cs. 245. d. 16. p. — Nagy János, Kardosi József és többek közlése. 348
