Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
kaadó befolyásolására. 93 S a harmadikutas, kompromisszumos politika nem is vezethet eredményekre, ezt az 1930 után lefolyt bérviták is bizonyítják. 94 "'M- * „ » ..' ; A munkásság helyzetének, a munkásmozgalomnak egy másik oldala szociális intézményeinek ellátottságának sorsa, fejlődése, illetve elmaradottsága. E téren sokáig a legfontosabb jelentőséggel bír a bányászok régi érdekvédelmi biztosítási intézménye, a társláda vagy társpénztár. A pénztárnak mint munkásbiztosítási és önvédelmi intézménynek nemcsak gazdasági jelentősége volt a bányászat, s így a brennbergi bánya történetében, hanem politikai is, mint az osztályöntudat egyik kifejlesztőjének. „ . . . őre és ápolója volt a vájárok osztályérdekeinek." 95 Ezért nem volt közömbös a munkaadó számára, hogy a társpénztár vezetése milyen elemek kezében van. A brennbergi bányaigazgatóság 1920 elején sikertelen kísérletet tett a társpénztár politikai arculatának megváltoztatására, akkor azonban nem sikerült saját embereit a vezetőségbe bevinni, az új vezetőség is kommunista lett. 1922 nyarán azonban az új vezetőség már az egész akkori brennbergi munkáspolitikának megfelelően szociáldemokrata irányzatú lett. 96 A társpénztár gazdasági és politikai szerepe ezután azonban nagymértékben csökkent. Először az inflációkor elvesztette teljes — egymillió koronát megközelítő (békeértékben) — tőkéjét. 1927-ben a társláda mint munkásbiztosító (országos rendelkezés szerint) a nyugdíjügyeket átadta az OTI-nak. 97 A társpénztár gazdasági és politikai funkciói közül ekkor már csak a betegsegélyezés, illetve a munkásság ilyen érdekeinek bizonyos képviselete a munkaadó előtt, maradt meg. Ahogyan a politikai és érdekvédelmi szerepeket korábban átvette a szakszervezet, úgy a szociális-gazdasági teendők is más munkásintézmények kezébe mentek át. Korszakunkban funkcióját tekintve igen fontos ilyen intézmény lett volna a „Brennbergi bányamunkások fogyasztási szövetkezete", hiszen a közélelmezési cikkekkel való ellátás a munkásmozgalomnak egyik központi problémája volt ekkor. A háború előtt alapított szövetkezet azonban a háború alatti beszerzési nehézségek miatt kénytelen volt működését beszüntetni. Erre az időre a munkások ellátását a bányaüzem vállalta az eseményekből nagyjából megismert sikerrel. Hét évi szünet (1917—1923) után az újból működni kezdő szövetkezetnek így már nem volt talaja, működése a munkásság számára mind szociális, mind üzleti szempontból érdektelenné vált. 98 A munkásságnak ez a két régebbi szociális intézménye korszakunkban nem tudta lényegesen befo'yásolni a munkáscsaládok szociális körülményeit. Lényegesebbek voltak ezen a téren a bányatulajdonos szociális alkotásai. Természe93 Az ülés jegyzőkönyve PtI. Arch. 664. f. 9. es. 63. p. 94 Nemcsak az 1931. évi bérleszállítás sikere a munkaadó, hanem az 1937. évi akció sikertelensége a munkások részéről. Wyborny ennek ellenére nem akarta vagy nem tudta sztrájkba vinni a munkásokat. 95 Részletesebben 1.: Mihalovils J., A négyszázharminc éves magyar bányatársládai intézmény eredete és fejl"désének írott emlékei 1854-ig. Sopron (1925). Reményi, i. m. SSz. — Az idézett rész: Mihalovits 40. o. 96 L. a 12. jegyzetet. GySmL:2 A bánya emlékkönyve. 91. o. 97 Reményi, i. m. 10—11. o. — A társláda megmaradt funkcióit színvonalasan látta el, sőt ereje maradt más szociális segélyekre is. 98 Sopron kir. törv. szék. Ct. III. 59/26. sz. végzése, 1924. X. 9. — OL Z. 298. 28. cs. 159. d. 1. p. — Hof er József közlése. 334
