Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

tesen ezek is a munkásmozgalom eredményei, hiszen kényszerítő erők nélkül, a ,.korszellem hatására" csupán egy lépést sem tett volna így a bánya. Láttuk például, hogy az 1924-es bérmegállapodás is intézkedik szociális kérdésekről. A két világháború között több szociális alkotása is volt a bányának. Ilyen pl. a korszerű iskolaépület megépítése és üzemeltetése, fürdő építése (igaz, nem minden munkahelyen, cssk egy központi fürdő a Borbála-akna mellett), orvosi rendelő építése és berendezése, gyógyászati területen belül nagyszabású akció a bányabélféreg ellen, és ide soroljuk a korszak végén, 1943-ban az Üj Szent István-akna közelében épített, ma Űj Hermesnek nevezett, egészséges lakótelepet." Kapitalisztikus viszonyok között az ismertetett szociális intézkedések többet jelentettek az alamizsnánál, de nem jelenthették a munkaadó részéről átgondolt és őszinte szociális politika megvalósítását. A brennbergiek életkörülményeit ezek nem tudták lényegesen kedvező irányban befolyásolni. A mindennapi kenyérért való harc továbbra is harc maradt számukra, méghozzá az ország legnehezebb bányájában, s harc nemcsak az elemekkel, hanem a fenti szociális intézkedéseket foganatosító bányaigazgatóval szemben is. Jellegzetes vonása Brennbergbánya szociális képének a lakáskérdés. Az akkor 5—600 lakosú telep lakásai a bánya tulajdonában voltak. A lakást a munkások természetbeni bérként kapták a munkaadótól. (A pénzfizetésre való áttérés után ez maradt az egyetlen természetbeni juttatás.) A tőkés vállalkozó eme lakásmonopóliumának súlyos politikai jelentősége is volt a munkásmozgalom történetében,

100 de a szociális tartalma is lényeges. A nyugdíjas bányászok lakásáról ugyanis a bánya nem volt köteles gondoskodni. Egy ilyen bányatelepen pedig, mint Brennberg, mind a foglalkozás, mind a földrajzi hely következtében, meglehetősen nagy volt a népmozgalom, így szép számmal akadtak olyan öregek, akiknek nem volt aktív dolgozó családtagjuk, akinek szolgálati lakásában meghúzhatták volna magukat. Korszakunkban már napirendre került az öreg munkások sorsáról való gondoskodásnak ez a formája is. Munkáspenzió nem volt a közelben, így a lakáskérdést helyben, a telepen kellett megoldani. A bánya nem tekintette magáénak a problémát, megoldása a munkásságra maradt. A munkásságnak ez az akciója szép és példamutató. A nagy gazdasági válság után fogott hozzá a brennbergi bányamunkásság a nyugdíjasotthonok építéséhez. Az e célra alakított „Havidíjasok és munkások segélyegylete" vezette az akciót, s abban kivétel nélkül részt vett minden brennbergi munkás, jóllehet az építés és az épületek kezelése körül volt a szociáldemokrata és kommunista munkások között nézetkülönbség.

101 önkéntes felajánlás alapján műszakonként 5 filléres tételekben rövid idő alatt 150 000 pengő tőkét hoztak össze, amelyből Görbehalom-telepen felépítették a régóta hiányzó 99 Iskola, 1927, fürdő, rendelő, 1923. — A bányabélféreg bányász népbetegség okozója, az ellene indított akció elég szép eredményeket hozott. Svm 1934. V. 4. 6. 100 Pl. az 1909-es sztrájknál is a munkamegtagadók családjait kilakoltatták. L. Faller, i. m. 101 LFM Adattár, az egyesület tagkönyve. Az egyesület ma is működik, kezeli a nyugdíjasotthonokat. Jelenlegi neve: Brennbergbányai Önsegélyző Egyesület. Tagja lehet minden brennbergi vagy volt brennbergi bányász, havi tagdíja 10 Ft. Az egyesület vagyona, a nyugdíjastelep jelenleg 1 863 000 forintot képvisel. Az egyesület mai elnökének, Hof er Józs2fnek és írnokának, Trammel Jánosnénak felvilágosításai. Az egyesület politikájáról 1. később. 335