Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
ság jó taktikával élt is, nemcsak bérkorrekciók kicsikarásával, hanem különféle munkásjóléti intézkedések elérésével is. 80 A munkások bérköveteléseinek azonban van egy indoka: a megélhetési nehézség 2k, a drágulás. Az új pénz, a pengő nem bizonyult túlságosan stabil pénznek, s a lassú, de folyamatos pénzromlás elsősorban a bérből élő munkásokat vetette hátrányos helyzetbe. 1927-ben az átlagos vájárkereset napi 4,70 P, ugyanakkor egy öttagú családnak csak a brennbergi élelmiszerraktárból beszerezhető élelmiszer-szükségletekre a havi kiadása 101,34 P volt. 81 A brennbergi bérharcoknak ezekben az években egyik fő célja az életszínvonal megőrzése, a növekvő árakkal való lépéstartás volt. Ezért pl. az 1927. évi bérmozgalom fő célja a vájárkeresetek 5 pengőben való minimalizálása, s a többi kategóriák bérének ehhez az 1924. évi megállapodás szerinti viszonyítása. 82 A következő években az 1928 után kialakult nagy gazdasági válságot pedig a bányaigazgató használta ki a kizsákmányolás fokozására. Egyrészt a béreknek az árakhoz való emelkedését késleltette — ez természetes a konjunktúra éveiben is — másrészt a kizsákmányolás mértékét növelte a munkaintenzitás fokozásával. így szól erről a munkások 1931. évi béremelési kérelme: „A vizsgálat alapjául bátorkodunk javasolni, méltóztassék megállapítani, hogy a munkások keresete abban az időben, amidőn a természetbeni ellátás rendszeréről a készpénzfizetés rendszerére tértünk át, milyen arányban állt a megélhetési viszonyokkal és egyúttal azt a körülményt, hogy mennyi volt az akkori teljesítmény összehasonlítva a mai teljesítménnyel és megélhetési viszonyokkal."" 3 A válság súlyosbodásának éveiben a bányaigazgató tovább lép: leszállítja a szakmánykerese tekét. A válságos évek nyomorúságos munka- és megélhetési viszonyai nem adtak lehetőséget a szociáldemokrata jellegű brennbergi munkásmozgalomnak az akció megakadályozására. Így a bányaigazgató megragadta a kedvező gazdasági-politikai viszonyok adta alkalmat, és a munkások által 1927-ben kicsikart 7 %-os béremelést 1931-ben visszavonta, azaz az 1931. évi béreket ugyanennyivel leszállította. 8 '* A munkásság dermedten és tehetetlenül fogadta a rá nézve sérelmes intézkedést, amelynek orvoslására csak 1937-ben, 80 A munkásságnak ez a taktikája tudatos volt. LFM Magnó. Nagy János emlékezése. Hof er József, Kostelez Ferenc közlése. A munkás jóléti intézkedésekről 1. később. 81 OL Z. 298. 28. cs. 153. d. 1—4. p. — OL Z. 298. 29. cs. 241. d. 1. p. L, a 15. és 16. sz. mellékletet. 82 L. a 13. sz. mellékletet. 83 1931. X. 20-i kérelem. OL Z. 292. 45. cs. 318. d. 1. p. L. a 17. sz. mellékletet. — A kérvény az 1924. évi bérmegállapodás idejére utal, abban az évben 640 munkás 72 090 tonna szenet, míg 1931-ben ugyanennyi munkás 92 000 tonnát termelt. — A munkáslétszám visszaesésének a század eleji 900-ról 640-re a háborús viszonyok, az 1919ben és főleg 1921-ben nagymértékű elmenekülés és az 1924/25. évi üzemredukció az oka. Jellemző a racionális termelési rendre, hogy a konjunktúra éveiben a termelést nem a munkáslétszám felduzzasztásával növelték, hanem elsősorban a munkaintenzitás megszorításával. Ugyanakkor az újabb válság éveiben a bánya sűrűn alkalmazta a munkás elbocsátást és a kény szerszabadságolást. S jellemző a szociáldemokrata mozgalom tehetetlenségére egyrészt, másrészt a kor viszonyainak a munkásmozgalmat gyengítő hatására, hogy a bányaigazgató ezt a taktikát szinte teljesen kénye szerint alkalmazhatta. — Grasl Ferenc. Nehyba Rezső, Nagy János közlése. 84 GySmL:2 1394/938. rk. — Nagy János közlése — A 7% visszaszerzésére csak 1938-ban kerül sor.
