Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

teljesítmények szerint. A bérmegállapodás megállapítja az egyes munkáskategóriákat, az ezekbe való besorolást azonban a bányaigazgatóra bízza, s a teljesítményekről pedig nem is intézkedik. A bérrendezésnek ez az oldala tehát a bányaigazgató számára fényesen sikerült. A munkások további részeredményeket érnek el a szociális juttatásokban, illetve abban a korban a leglényegesebb, az ellátás kérdésében. Igaz ugyan, hogy a bánya elhagyja a kedvezményes juttatásokat, de raktáraiból továbbra is ellátja rendes kiskereskedelmi áron a munkásokat, s egyes cikkekben megmarad a kedvezményes juttatás is. E pontban a munkásság sikere az előleg fizetések rendszeresítése.

74 A fent ismertetett bérmegállapodás szándékában és látszólag hosszabb időre megnyugtatóan rendezi a bánya bérviszonyait. Azonban számos lehetőséget rejt magában a kizsákmányolás fokozására, szigorításokra, visszaélésekre a munkaadó részéről. A bértervezet ilyetén realizálását a munkásság mégis sikernek könyvelheti el, hiszen a nem lényegtelen engedményeket rendkívül nehéz viszonyok között érte el. Olyan viszonyok között, amikor a pénzromlás, az ország gazdasági anarchiája rendkívüli nyomorba taszította a munkásokat, amikor az ország többi kapitalistái tárgyalások nélkül vezették be a különféle szigorú racionális bérrendszereket, amikor a magyar munkásság zöme előtt csupán két választás volt: az utca vagy az éhbérért való kizsákmányolás eltűrése.

75 A létrejött bérmegállapodás betartására a munkásság éberen vigyázott, és az éberségre szüksége is volt. A megállapodás első pontja, a munkárkategóriák besorolásával, az akkordteljesítmények megállapításával sok lehetőséget adott a bányaigazgatónak a munkásság megrövidítésére, s élt is vele. így a munkásságnak már 1926 novemberében fel kellett szólítania a bányaigazg^ót az első pont betartására.

76 Itt a munkásságnak eddig elért eredményeit kellett megvédeni, a következő évben azonban előbbre is lépjek. 1927. szeptember 12-én az eredeti bérmegállapodásban 50%-osnak megállapított vasárnapi túlmunkadíjak 100%-ra való emelését kérik.

77 Az előrelépésre jó a^alom és lehetőség kínálkozott a munkásság előtt, hiszen a bánya gazdasági fellendülésének évei ezek, amikor a munkaadónak szüksége volt nyugodt, jól dolgozó munkásokra és pénzügyi lehetősége a kisebb követelé-ek kielégítésére.

78 Jellemző az ideiglenes konjunktúra méretére a munkások 1926. évi kérvényének egyik pontja: „Tisztelettel kérjük az üdülési szabadság helyett készpénz kiutalását, tekintettel arra, hogy a jelenlegi sürgős rendelések miatt üdülési szabadságokat nincsen módunkban kivenni."

79 A konjunktúra adta munkásmozgalmi lehetőségekkel a munkás74 A korábbi évek nagyon sok vitát hoztak éppen az előlegfizetés kérdésében, így ez az intézkedés mindkét fél részére a megállapodás legmegnyugtatóbb pontja. A megállapodás: OL Z. 298. 29. cs. 240. d. 1—3. p. L. a 11. sz. mellékletet. 75 A kérdésnek, mint a kor kapitalizmusa legjellemzőbb vonásának könyvtárra menő szak- és szépirodalma van. 76 1926. XI. 21. OL Z. 298. 29. cs. 240. d. 4. p. L. a 12. sz. mellékletet. 77 OL Z. 298. 29. cs. 226. d. 17. p. L. a 13. és 14. sz. mellékletet. 78 A termelés alakulása ezekben az években: 1925 65 460 t 1926 75 080 t 1927 90 300 t A fellendülést mutatja még a modern osztályozó, szállítópályák építése, valamint feltárás után új aknatelepítés megkezdése 1927-ben. 79 L. a 12. sz. mellékletet.