Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez
de a helyi hatóságok ugyanezekkel az érvekkel hiúsították meg az újabb próbálkozásokat. A falvakban szétszórtan élő munkásság — megfelelő szervezettség és közlekedési lehetőségek hiányában — valóban el volt szigetelve a külvilágtól, a megyeszékhely tekintélyes számú ipari proletariátusa azonban, a kilátásba helyezett retorziók ellenére is, hallatni akarta szavát a munka ünnepén. Lóth József kazánkovács, Haraszti József nyomdász, Janisch Gyula szeszgyári, Micheller Ferenc és Schwaida József hajógyári munkások, valamint Németh Mihály asztalos, együttes kérelemmel fordultak a városkapitánysághoz, hogy május 1-én kivonulást és népgyűlést kívánnak tartani a győri üzemek dolgozói. Angyal Armand főkapitány azonban ezúttal is elutasította a folyamodást, a legújabb kormányrendeletre való hivatkozással, mely szerint fyen akciók engedélyezése által, a dolgozni akarók is akadályozva lennének munkájukban. 6 Ilyen körümények között, természetesen Zechmeister Károly polgármester nyugodtan terjeszthette fel jelentését a belügyminiszternek, hogy a „folyó évi május hó elseje a legnagyobb rendben telt el". A Népszava május hó 8-i száma azonban a következőket írta a győri eseményekről: „Minden elképzelhető gyalázatos presszió val s erőszakoskodással sikerült az itteni munkásságot megakadályozni május 1. megünneplésében, úgy, hogy kevés kivétellel, a munkások nagy része dolgozni volt kénytelen. De máris gondoskodás történt, hogy ez legyen az utolsó május 1., melyen Győrött a munkásság dolgozott. Annyi bizonyos, hogy külsőleg, habár kevesen is, de szellemileg nagyon sokan megünnepeltük és szívünkbe zártuk május elsejét." 7 A következő év elején Valóban bizonyos fokú élénkülés volt észlelhető a munkásmozgalmi tevékenység vonalán, amennyiben a helyi központi bor- és sörcsarnckban tartott, május 1-i előkészítő népgyűlésen, a Győri Munkáskör megalapítását és Munkás betegsegélyző Pénztár létesítését határozták el a dolgozók 8 de a munka ünnepének illő keretek közt való megtartására 1892-ben, sőt a következő esztendőben sem kerülhetett sor. • Ünnepi felvonulásokat, gyűléseket a kormány nem engedélyezett, a helyi hatóságok pedig nem egyszer, a rendeletek határain tű 1 menő szigorításokat is alkalmaztak a beadványokkal szemben. Egy egészen sajátos, győri szokás hagyományossá válását azonban így sem tudták megakadályozni. Már korábban is, de 1892 tői kezdődően, évenként növekvő számban jöttek össze a május 1-én munkaszünetet tartó dolgozók az újvárosi Komló-ksrtben, ahol a nemzetközi szociáld°mokráciát éltető jelszavak és dalok kíséretében, meghitt hangulatban töltötték el a munka ünnepét. Részben ezekkel a j'ienségeïkel k-pcsolatban írta a Győri Hírlap egyik 1894 eleji számában a következőket: „Kárhoztatjuk e mozgalmakat, de a szociális eszmék terjedését meg nem akadályozhatjuk; porral és golyóval sem, annál kevésbé hangzatos szavakkal." 9 1894-ben Lóth József és Kállai Jenő győri munkásoknak, a május elsejei kivonulásokkarkapcsolatos fellebbezését Győr város tanácsa másodfokon is elutasította, és mivel a helyi főkapitány a jogorvoslati köreimbe foglaltakat sértő fenyege + ésekn"ek minősítette, egyúttal megtorlási eljárást indított az akciók kezdeményezői ellen. 10 A helyi polgári sajtó ugyanakkor'az alábbi figyelmeztető hangon próbálta a hangulat feszültségét enyhíteni: „ megkívánjuk a munkások6 Uo. Győr város polgármesterének iratai 429/1891. 7 Nét>s-íava 1891. évf. (máj. 8. sz.) 8 GvK 1892. évf. (ápr. 26. sz.) 9 GyH 1894. évf. 3. sz. 10 GySmL:l Győr város tanácsának iratai 2744/1894. 19 Arraboria 289
