Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Tomaj F.: Győrsziget és Révfalupataház községek Győrhöz csatolásának története

rónát, valamint a vármegye által létesített fahíd mostani becsértékét megfizesse. A vármegye által annak idején megváltott révfalui part- és révjog, illetőleg a megye által létesített vámmentes fahíd ugyanis nem csupán a volt Győrsziget és Révfalu községeknek, hanem egyúttal a vármegye több más községének (Szigelköz és Csilizköz) az érdekeit is szolgálta, és szolgálja a jövőben is. A vármegye tehát ennek a nagy vidéknek, a vármegye közönségének hozott áldozatot, és ennek az érdekében váltotta meg a rév- és part jogot és szüntette meg a vámszedést. A város a tulajdonába átmenő híddal olyan objektum birtokába jutott, amelynek fenntartása, illetve újraépítése újabb terhet és költséget jelent a számára. A 35 980 korona tőketartozásnak átvállalásával olyan önként vállalt áldozatot hozott a város, amelynél nagyobb teherviselésre nem is volna kötelezhető. b) A város közönségét arra sem lehet kötelezni, hogy a győrszigeti védtöltés építésére felvett államkölcsönnek 1889. január 1-től évi 1600 koronás részletekben befizetett és eddig 25 600 koronára növekedett beruházás egy részét utólagosan megfizesse. A városra vonatkozóan csak annak kötelezettsége áll fenn, hogy 1906. január 1-től kezdve fizesse a járulékot. A leirat méltányosnak tartaná azonban, ha a város a törlesztési összeget már 1905. évre is magára vállalná, mert Győrsziget átkebelezése ezzel az időponttal már ténylegesen megtörtént. c) A várost arra vonatkozólag kötelezettség nem terheli, hogy a volt győrszige'i községi bíró, pénztáros és közgyám egy évi (1905) fizetését kifizesse. d) A volt révfalui zsellérházak pótadója tekintetében a belügyminiszter inkább a képviselő-testület indoklását tartotta méltányosabbnak, és az adómentesség idejét 10 év helyett 15 évben, a pótadó mértékét pedig a kivetés alapjául szolgáló állami adók 10

u

/o-a helyett 15%-ban állapította meg. A megegyezésre vonatkozó pontokat a leirat tudomásul vette, de kiemelte, hogy a városnak az állandó hidat 3 éven belül fel kell építeni, és, hogy a két község vagyonát az átadás alkalmával „beható és részletes számadás tételnek megkívánása mellett" vegye át. A vármegye közgyűlése a belügyminiszter döntését méltánytalannak tartotta, és mivel ellene a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nem volt, arra utasította a vármegye főügyészét, hogy polgári bírói úton keresse „a vármegye közönségének igazát". A tiszti főügyész, illetve a vármegye kereseti kérelme a következő volt : „Kérem a t. Törvényszéket... ítéletileg kimondani, hogy az 1904. évi XXXVII. te. alapján Győr várossal egyesített Győrsziget és Révfalu községek között átvonuló törvényhatósági útvonalon a Kisdunán Győr vármegye közönsége által készpénzért megszerzett rév- és partjog igénybevétele mellett felépített és ezen vármegyei községek átkebelezése által Győr város tényleges birtoklásába és tulajdonába jutott tölgyfajármos hídnak a törvényes kényszer átadása idején, jelesül 1905. évi január 1-én fennállott valódi értéke címén és fejében alperes Győr szab. kir. város 113 313 korona 11 fillér tőkét, ennek 1905. január 1-től járó 5%-os kamatát és a felmerülő költségeket, valamint a törvény szerint kiszabandó ítéleti illetéket is, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett Győr vármegye közönségének megtéríteni, illetve megfizetni tartozik."

58 57 Uo. Győr megye alispáni iratok I. 1918/5555. 58 Uo. 279