Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Tomaj F.: Győrsziget és Révfalupataház községek Győrhöz csatolásának története

Győrsziget Győrsziget eredetileg királyi birtok volt. Közel hétszáz évvel ezelőtt, 1271ben, V. István kiváltságlevéllel Győrnek adományozta, hogy a „népnek épületek tatarozására vesszője és karója legyen."

3 Lakosai kezdetben halászok voltak, a várépítés megindításakor azonban Salm Egon várkapitány jobbágyi lakosokat is telepített ide, hogy a téglavetőben dolgozzanak.

4 A századfordulón — közvetlenül az egyesítés előtt — területe 569 kat. hold, lakosainak száma 5490 fő, míg a lakóházak száma mintegy 400 volt. Győrsziget lakosai — ebben az időben — már kézműiparosok, kertészek és kereskedők voltak, de sok volt köztük a gyári munkás is, akiknek egy része Győrbe járt be dolgozni. Győrsziget a századfordulón már eléggé városias jellegű település. Parkosított tere, emeletes állami elemi iskolája, zárdája (kis kórházzal, később leányiskolával), továbbá a mai Híd utca zártsorú emeletes épületei, és nem utolsósorban fejlett ipartelepei képviselték a városiasságot, öt ipartelep termelt már ekkor Győrszigetben: olajgyár, tészta-, illetve piskótagyár, két cukorkagyár és egy ecetgyár.

5 Annak a mozgalomnak a megindítását, amely ha kisebb megszakításokkal is, de végeredményben Győrsziget községnek Győr városhoz való csatolásához vezetett, a XIX. század utolsó évtizedére vezethetjük vissza. A városhoz csatolásnak győrszigeti hívei, 1893-ban, — Ruschek Antal elnöklete alatt — előkészítő bizottságot szerveztek a várossal való egyesítés lehetőségének kipuhatolására. Aláírási ívet bocsátottak ki, amelyet 144 adózó írt alá, akik együttesen 12 848 Ft állami adót fizettek. Minthogy a várossal való egyesülés kérésének ívét a község adófizetőinek kétharmad része írta alá, az egyesülés kimondása ügyében a község képviselőtestületéhez fordultak. A képviselőtestület a javaslatot egyhangú határozattal elfogadta és kimondta, hogy mivel „Győrsziget községnek Győr szab. kir. várossal való egyesítése közegészségügyi, közrendészeti, ipari, kereskedelmi stb. szempontból célszerűnek és kívánatosnak látszik", az egyesülést „óhajtja".

6 Időközben a város vezetősége is értesült a község szándékáról, és maga is foglalkozni kezdett az átcsatolás gondolatával. Számításokat készített, hogy mit jelentene a város háztartásának az átcsatolás ténye. Bár a számítások szerint a községgel való egyesülés évente mintegy 25 ezer forinttal terhelte volna meg a város háztartását, amihez még sok más kiadás is járult volna, rendkívüli közgyűlésében a város elvileg mégis elfogadta az egyesítés gondolatát, és az egyesítés módozatainak a megtárgyalására bizottságot küldött ki. A várost elhatározásában az vezette, hogy a „mintegy 5000 lakossal bíró Győrsziget községnek Győr szab. kir. várossal leendő egyesítése sok tekintetben kívánatos, sőt azon erkölcsi súlynál fogva, mely a lakosság szám szerinti emelkedésében nyilvánul meg, Győr városra nézve előnyösnek is mutatkozik."

7 Ezután a vármegye közgyűlése foglalkozott a községnek az egyesítést kimondó határozatával, de azt alaki hibákra való hivatkozással elutasította. Ha3 Borbíró V.—Valló I., Győr városépítés-története (Bp. 1956) 70. 4 Uo. 80. 5 Szabadi B., i. m. 6 GySmL:l Győrsziget képviselőtestületi határozat kiv. 7/1894. Győr vármegye alispáni iratok I. 1918/5555. 7 Uo. Győr város közgyűlési jegyzőkönyve 82/1894. 265