Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Jenei F.: Kisfaludy Károly

de ott van már az új is, és ezek gyakoroltak nagy hatást a kortárs olvasóra. „Az Aurora első köteteiben megindul két olyan irányzat, mely már reformkori eszmeiséget sugároz, az egyik a nemzeti múlt dicsőségét megragyogtató epikum, Pázmándi Horvát Endre és Horvát István kezdeményezésében, másik a reformkor maradi nemességét realisztikusan bíráló elbeszélő realizmus, Kisfaludy Károly tollából. Ez a két irány —, noha alig egy-két művel tör utat —, adja meg a zsebkönyv súlyát, ezért szerez aránylag olyan nagy népszerűséget a zsebkönyv a nemzeti ellenállás forró levegőjében. A következő években a nemzeti epika megerősödik s az Aurora elvi alapjává válik."

14 A fejlődő és értékben egyre szaporodó almanach azonban egyre inkább az új irodalom orgánuma lesz. Kisfaludy nagy tapintattal, rendkívül ügyes diplomáciával szerkeszt. Tudja, az Aurora az írók és olvasók eszméinek, ízlésének, gondolatvilágának ütközőpontján áll. Felismeri, ha az új irodalomnak utat akar tárni, a közönséget kell megnevelnie, ízlését oda kell nevelnie, hogy az az újat elfogadja, magáévá tegye. Le kell számolnia azzal, ami visszahúzta az irodalmat, a dilettanizmussal, az irodalmi kedvte^ssel, az eszméknek a főúri patrónusok ízléséhez igazításával. 1826. március 19-én a pozsonyi országgyűlés ideje alatt írja Bajzának: „Egy országban, hol az írót úgy is úgy tekintik mint valami haszontalan ingyenélő embert és a nyelvet a kocsis és béres köréből nem akarták kiemelni, ha ily példát látnak, melyet Bors és Consortes mutatott, valóban nem szolgál ösztönökre, azokat tiszteletre méltatni. Döbrentei is már a galériáknak él; nem munkája ártalmas, hanem nagy urakkal levő társasága, kik tudatlanul a literatúra orgánumját benne hiszik és ő utána papolnak."

15 S hogy nrUyen gondja a közízlés nevelése, 1823-b'

:

ín írt levele bizonyítja, melyben Vörösmartyt óvja attól, hogy versében juhászt és bojtárt említsen. ..A juhász és bojtár" című Vörösmarty-verset szívesen közölné, „mindazáltal egv kérdést bátorkodom tenni: nem lehetne-e ezen ku'önben szép és lágyan írt idyllbe graecismust szőni? A juhász és bojtár (pedig kéntelen) sok olvasót elijeszt. Én magam tapasztalam, kivált a szép nemnél előítéletet és egy almanach, mely gyönyörködtet s nem tanít, azt nem czáfolhatia meg azért, ha ezen köriTményt dilogisa

1

ni méltóztatnék, görög nevet adván czimerül több kedvelőt nyerhetne."

16 — Vörösmarty a kérést nem téliesítetté, a verset visszavonta, az Aurorában nem jelent meg. S hogy Kisfaludy közönségszervező munkája milyen nehéz volt, arra Döme Károlyhoz 1828-ban írt levele a bizonyíték mikor egy e

1 keseredett, reménytvesztett piUanatában ezeket írta: ..Már nem tudom, mit írjak a közönségnek, hogy tetszésüket megnyerhessen; hitvány nak, nek verseket pedig, melyek nálunk leginkább divatban vannak, meggyőződésem ellen nem veszek fel. A szén reménv: hogy literatúránk azon alacsony, csak nevetséget szülő sallangoktól felemelkedik, napról napra haldoklik."

17 Közben Kisfaludy magára vállalta a kiadás gondját is; nemcsak szerkesztője, hanem kiadóia is az almanachnak. Állandóan adósságokkal küzd, hiszen a szétküldött példányok árát nehezen küldik meg, de azért évről évre meg'elenik, tartalma gazdagodik, színvonala emelkedik. Kazinczy és Kisfaludy Sándor elmaradnak, tanítványaik is lemorzsolódnak, és az Aurorát Vörösmartyval az élen meghódítja az új irodalom. 1825—26. évben éri el csúcspontját először. 14 Fenyő 1., Aurora. Egy irodalmi zsebkönyv életrajza. It. Füz. 4. sz. Bp. 1955. 42. 15 KKMM VI. köt. 415—416. 16 Uo. 402—403. 17 Uo. 409. 238