Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Jenei F.: Kisfaludy Károly

KISFALUDY KÁROLY I. Amikor a székesfehérvári társulat 1819. május 3-i előadása után a premier lelkes hangulatának lázától nekihevülten a közönség a pesti német színházból kitódult, az átlag pesti polgár csak azt érezte, hogy valami újat, valami lekesítőt látott, szokatlan élményben volt része. A színészek egy eredeti hazai drámai költeményt mutattak be. „A tatárok Magyarországon"-! Fülébe csengettek még a színdarab Prológusának szavai: „Itt, Thália pompás templomában, hol a múlt idő újra megjelenik; itt, hol elődinknek nemes tetteik, a halandóság örök éjjeléből kiragadtatván, a jövendőnek elevenítve által adatnak; itt, és legelőször mi is, bár gyenge erővel, Melpomene oltárán áldozunk, és a hallgatóknak, kiket egy nemes tárgy e helyre vezetett, drága hazánkat leggyászosabb állapotjában mutatjuk; midőn megrázatva gyökerében, alig hogy Örök romlásba nem dőle. Ily veszélyes időben a költés egy férfiút rajzolt, ki királyához, s kedves hazájához hív, mint bajnok életét végzi. Az erkölcsöt látjuk ma szenvedni, végre önmaga hamvából fölemelkedni és édes jutalmat nyerni. És ha csekély mesterségünk fel nem éri a külföldnek régibb remekeit, engedelmet várunk, mert az igaz igyekezet legelső kezdete a szebb tökéletesedésnek. De ha azt, a mit mindegyikünk szív emelkedve óhajt, hogy honi múzsánk a hazafit felébreszti és fentebb érzésre bírhatja; ha azt érhetjük, hogy minden magyar ezen képekben magát feltalálja, akkor ez a tárgy, mely bennünket lelkesít, elérte végső czélját, érdemét, jutalmát."

1 A pesti polgár, aki ezen a forró színházi estén, a prológus szavain elgondolkozva ballagott otthonába, kíváncsian kérdezhette, ki az az író, aki merészen vállalkozott arra, hogy „honi múzsánk a hazafit újra fölébreszti". A kérdésre választ alig kapott, hiszen a szerzőt, aki akkor a Magyar utcában, szegényes körülmények között élt, néhány tollforgató, irodalombaráton kívül kevesen ismerték. A Kisfaludy név ugyan ismert volt szerte a hazában, hiszen Kisfaludy Sándor Himfyjét és regéit olvasták már a pesti fiatalok is, de ezt a színdarabírót, a pesti polgár idáig csak abból ismerte, hogy nehezen élt pictorkeresetéből és sokszor adósságokból tartotta fenn magát. — Pedig ezen az estén avatták azt t Kisfaludy Károly minden munkái. Sajtó alá rendezte Bánóczi József. Bp. 1893, KKMM/I. 251—252. 229