Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Domonkos O.: A kesztyűsök munkájáról;

A KESZTYŰSÖK MUNKÁJÁRÓL A mesterség megnevezéséből általában arra gondolhatnánk, hogy annak műve'ői kizárólag kesztyű készítésével foglalkoztak. A ma még működő műhelyek felkeresésekor azonban bárki láthatja, hogy a kesztyűn kívül más bőrmunkát is végeznek, mint pl. bőrkabátok foltozása, bőrnadrágok mosása, festése, ezek kisebb javításai, vagy éppen bőrmellény varrása stb. Azt gondolhatnánk, hogy ez a sokféle javítási munka már csak a kihalóban levő mesterség jellemzője, a mesterség feladása felé vezető út tünete. Az utolsó soproni kesztyűsmesterrel, Wrana Jánossal való beszélgetésből azonban szépen kibontakozott a sokrétű tevékenység, amely évszázadok óta a kesztyűsök munkakörébe tartozott. Világossá vált, hogy soha sem volt annyira egyoldalú a mesterség, hogy csak kesztyűt készítettek volna. A kesztyűsmesterség a kézműiparon belüli munkamegosztás növekedése, a szükségletek szerinti specializálódás fokozódása következtében vált önállóvá. A szűcsök is készítettek kesztyűket, kézmelegítőket rókaláb-, báránylábprémekből. A specializálódott kesztyűsmesterség sokáig szabad iparként, céhbe tömörülés kötelezettsége nélkül volt művelhető olyan helyeken, ahol csak egy-két képviselője volt az iparágnak, vagy pedig messze esett a nagyobb városokban működő céhektől. Csak így érthető, hogy a viszonylag sok XVII—

XVIII. századi adat és árszabásban külön tételben felsorolt kesztyűskészítmény ellenére is csak néhány magyarországi céhet ismerünk. A legkorábbi a pozsonyiaké, történetükről írja Ferber Mihály: „A kesztyűsök mesterkönyvében az első bejegyzés 1614. augusztus 31-ről kelt. Céhszabályaikról mit sem tudunk, de hogy köztük és a zacskósok, valamint tarsolyosok között régóta nagy ellentétek voltak, az az 1636-ban Bécsben tartott tarsolyos, zacskós és keztyűscéhek gyülekezetén történt egyezségből tűnik ki, melyen pozsonyi, soproni és egyéb magyar városbeli mesterek is jelen voltak. („Zwischen den Beutlern und Seklern einerseits und Handschumachern anderseits noch von vielen Jahren hero schwebende handwerksstreitigkeiten — eine Veraynigung bei der Zechen betreffend getroffen.") Mivel pedig a kesztyűsök ipara ez időben is keresett iparág volt, a kesztyűsök alighanem a XVI. században már céhbe egyesültek Pozsonyban, mely 1635-ben Pozsonyban a tarsolyosok és zacskósok céhével egyesült.

1 Sopronban az 1682-es számadáskönyvben Plankenberger „Handschumacher" nevével találkozunk.

2 1721-ben a város tanácsa egy „Beütler" letelepedésével 1 Ferber M., A pozsonyi céhek története a XVI. században (Bpest, 1912) 10—11. 2 GySmL:2 Számadáskönyvek 1682. — 19. 213