Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Domonkos O.: A kesztyűsök munkájáról;

foglalkozik, meghallgatja az itteni mestereket is: „ . .. Christoph Plankenburg, Bürger und Beütler, in nahmen des alhiesig Ehr. Handw. und Zugegenen Beütler Meister Liderer und Schybing, wieder dem Martin Erdmund Mor, Beütlergesellen, so sich hier sezen zu können." A tanács hozzájárul a letelepedéshez, ha Mor bemutatja születési és tanulólevelét, valamint igazolást hoz, hogy hat évig vándorolt.

3 A kesztyűsök mesterségük megjelölésére mindkét kifejezést használták, a két név azonossága tehát nem kizárt. 1729-ben M. E. Mohr árusítóbódét kap, tehát negyediknek a soproni mesterek közé került.

4 Ugyanezen évben veszik fel a soproni polgárok közé Kundt Dániel „Beutler"-t,

5 akit 1741-ben azonban Handschumacherként említenek egy vita során. Neki van joga mindenféle magyar patron- és kardhüvely készítésére, amit viszont megtiltanak elkobzás terhe mellett a letelepedni kívánó Simon János székcsinálónak (sesselmacher), aki nyilván bőrszék előállításával is foglalkozott.

6 Sopronban a kesztyűsök száma 1763-ban hét, akik közül 3 katolikus, 4 pedig evangélikus vallású volt.

7 Ez a létszám elegendő lett volna már céhalakításra, amihez az előírások szerint 3 mester egy helyben való működése volt a követelmény. A soproni mesterek azonban még 1782-ben is a pozsonyi céhhez tartoztak. Erről a város tanácsa által ellenőrzött céhlevelek, illetve másolatok ügyével kapcsolatban értesülünk: „Die Kamgelmacher und Handshuhmacher, sind dem Handwerk in Pressburg ein verleibt."

8 A kesztyűscéh létezéséről csak 1793ból van biztos adatunk, ekkor „ . . . Ludwig Tittmayr als Zechmeister nebst den ganzen Handwerk derer Bürgerlichen Handshuhmachermeister ..." adóelengedés, illetve mérséklés ügyében készített beadványt a tanácshoz. Hivatkozik arra, hogy hat mester dolgozik a városban, egyetlen segédet sem tudnak alkalmazni, másrészt a fuserek, kontárok is rontják az ő keresetüket, mert azok házhoz járnak munkát vállalni. A helyi kereskedők is árusítanak kesztyűket üzleteikben, ami csökkenti az ő jövedelmüket. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a fuserok működése nem bizonyított, másrészt az itteni kereskedőknek maguk a soproni kesztyűsök is adnak el árut.

9 A céhmester tehát fennálló helybeli céh nevében járt el, irataik, jegyzőkönyvük azonban nem maradt fenn. Az 1807 körüli általános céhlevél ellenőrzés és megújítás idején foglalkozik velük ismét a tanács, mint akik nem mutatták be céhlevelüket.

10 1811-ben a városi tűzrendészeti szabályzat céhként említi a kesztyűsöket.

11 Győrben 1755 óta állt fenn kesztyűscéh, velük azonban a soproniaknak nem volt szervezeti kapcsolata.

12 Az ország más területeiről nem ismerünk önálló céhet ebből az iparágból. Erdélyben, az 1376-ban Szebenben kelt, közös céh iparágai között a kesztyűsök is szerepelnek, önálló céhet 1540-ben alakítottak a Szász-egyetem keretében.

13 3 Uo. Tanácsjegyzőkönyv 1721. — 175—176. 4 Uo. Számadáskönyvek 1729. — 1. 5 Uo. Tanácsjegyzőkönyv 1729. — 152. 6 Uo. Gerichts-Diarum 1740—1742. — 96. (1741. X. 23.) 7 Uo. Latin fogalmazványok könyve 1763. — 88. 8 Uo. Tanácsjegyzőkönyv 1782. — 383. 9 Uo. Fasc. III. Num. 555. 10 Uo. Tanácsjegyzőkönyv 1807. — 604. 11 Vorsichts Anstalten zur Verhinderung der Feuerbrünste, Feuerlösch-Ordnung ... Oedenburg, 1811. 23. 12 GySmL:l Céhiratok 31. (Céhiratok másolatai) 13 Szádeczky L., Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon (Bpest, 1913) Okmánytár 338. 214