Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)
VI. Az ásványi révhez tartozó hajósmalmok A megszámlálni is nehéz, kisebb-nagyobb ágakra szakadozott Dunánk egyre több panaszra kényszerítette az ásványi révhez csatlakozott malmosgazdákat. Ugyanis, amikor a folyó megáradt, valamilyen váratlan, legtöbbször kellemetlen meglepetést tartogatott mindig a molnármesterek számára. Gyakran megtörtént, hogy a régi medrét valamelyik ágában alaposan feltöltötte. Másutt meg új medret mosott magának ott, ahol arra senki sem számított. A Duna megbízhatatlan viselkedése ellenére is mindaddig békés nyugalom ülte meg a sok-sok hajósmalmot hordozó hátát, amíg a molnármesterek tetszésük szerint szabadon, a maguk választotta helyre köthették be hajósmalmaikat. A baj akkor kezdődött, amikor a pontokba foglalt szabályok utasításainak megfelelően a hatóságok megbízottai állapították meg az Összes malom álláshelyét. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a malmok helyei i— a hajóutak elsőbbségének biztosítása miatt — nem az őrlésre legalkalmasabb, legmegfelelőbb vizeken voltak kijelölve. A sűrű és sokszor elkeseredett hangú panaszok is mind azt igazolják, hogy inkább rövidebb, mint hosszabb idő eltelte után a kijelölt helyek sorra alkalmatlanná váltak arra, hogy ott a hajósmalmok őrölni tudjanak. 22 A malomrendszabályok megjelenése után, a molnárok jogosan hangoztatott panaszainak orvoslására hivatott hatóságok, többé már nem tekintették szívügyüknek a molnárcsaládok boldogulását, megélhetésük biztonságát. Mindezek jelentéktelenné törpültek előttük, és már évek óta a dunai hajózás biztonsága, érdekeinek szolgálata került munkájuk előterébe. A magukra maradt, s az elszegényedésnek kitett hajósmolnárok aggasztó helyzetén az sem segített, hogy az iparosok és kereskedők érdekvédelmére felállított Győri Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége elé tárták sérelmeiket. A Kamara 1893. évi december hó 21-én megtartott közgyűlésének napirendjére ki is tűzték az ásványi molnárok panaszát, de a remélt támogatás helyett csak tanácsot kaptak. A folyammérnökséggel folytatott levélváltás után a Kamara közgyűlése arról értesítette a molnárokat, »... hogy tekintettel a folyamszabályozás és hajózás nagy érdekeire, ezekkel szemben, ha a viszonyok úgy kívánják mindig a rövidebbet kell húzniok. Különben pedig forduljanak higgadtan a pozsonyi folyammérnökséghez, melynek jóakaró figyelmét ügyükre a kamara felhívta".* Amikor az ásványi révben működő malomrendező bizottság 1869. évi október hó 20-án a helyszínen készített hajósmalom-kimutatást aláírta, a révhez huszonnégy malom tartozott. Egyet sem kivéve, az összes malom a Duna jobb partja mellett, Ásvány község határában, a községi legelőnél, gróf Viczay Héder és báró Sina János örököseinek vizén őrölhettek. Váltóhelyük évről évre aszerint változott, ahogy azt a víz és a meder állapota kívánta. A maloméletrajzok közlésének sorrendje megegyezik az összeíró bizottság malomszámozásával. 1. Vadász Antal malma a Halrekesztő 24 alatt száz ölre áll. 1850 előtt öreg Soós Mihály volt a gazdája. Később Szigeti István és Légrádi Mihály birtokába került. Ez utóbbitól vette meg 1859-ben Vadász Antal, aki személyes jogosítvánnyal ma is a malom tulajdonosa. 22 Czigány B., i. m. 5. (1963) 211—212. 23 Győri Hírlap, 1893. december 24. 24 Határrész neve a falu felett. 199
