Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Uzsoki A.: Török kori rabsírok Győrött
6. ábra. Kisfaludi László (a győri vár alkapitánya) 21 fontos béklyója felületük a használattól kissé kopott. A perecek a korrózió miatt elvékonyodtak. Súlya 3,07 kg, pontosan 5 és fél font, de eredetileg legalább 6 font lehetett (5. ábra). Az ismertetett négy béklyó jellegzetesen 17. századi típus. Korhatározás szempontjából fontos analógia Kisfaludi Lászlónak, a győri vár alkapitányának rendkívül nagyméretű, nehéz béklyója, 12 melyet 1682—1683 között viselt a török fogságban az esztergomi tömlöcben. A béklyó hossza 91 cm. A perecek nyitott állapotban vannak, s az egyik perecnek csak a fele maradt meg 13 . Az ép perec 0,4 cm vastag és 14,5—15 cm széles, átmérője zárt állapotban kb. 12,5 cm lehetett. A perecek széle alul és felül, körben ki van hajtva. Az összekötő lánc három hatalmas karikából áll, s közülük a középső nagyobb; vastagságuk 3, 3,3 és 2,8 cm; átmérőik 17,3, 22,5 és 16,1 cm. A béklyó súlya 11,57 kg, tehát ép állapotban 'meghaladhatta a 21 fontot (6. ábra). Ilyen súlyú béklyó már rendkívülinek számít, jelen esetben viselője jelentős személy volt. Ezt igazolja az is, hogy a törökök Kisfaludi László váltságdíját nagyon magasra szabták. A fogoly erről így írt: „ ... sulios sarczon köllött szabadulnom úgy mint öt Ezer Tallérokon, es 12. Rabokon, kiknekis az árok tiszen négy Ezer forintokat fölkért sarczomnak megfizetésére eligtelen vagyok .. ." 14 Mielőtt a téma fejtegetésébe bocsátkoznánk, úgy véljük, nem lesz érdektelen a béklyók egykori elnevezésével kissé részletesebben foglalkozni, mert nevük említése az irodalomban nem mindig azonos. A bilincs szó olyan összefoglaló fogalom, mely a fogoly szabad mozgásának nieggátlására szolgáló — többnyire fémbőí készült — eszközt jelent, melyet a rab nyakára, vagy kezére, továbbá lábára alkalmaznak külön-külön vagy együttesen. A bilincseket egymáshoz, néha a tömlöc falához vas lánc kötötte. Rendeltetésüknél fogva könnyebbek voltak a nyakra és a kézre alkalmazott bilincsek, míg a lábra használtak súlyosabbak és méretre is nagyobbak. Ez utóbbiakkal foglalkozunk, és ezek közül is csak azokkal, amelyek mindkét lábat fogva tartották. Ezt a lábbilincset általában béklyó néven említik. Szerkezetük: vaspántból hajlított két perec (fogantyúnak is nevezik), melyek fülszerű végződéseik egymáshoz rögzítésével záródnak és rövid lánc köti össze őket. A lánc rendszerint három — néha több, vagy csupán egy — láncszemből, karikából áll. 12 Méry E., GYBGÉ (1872/73) 34. és Börzsönyi, Kalauz. .. 15. Méry 50 fontnak, Börzsönyi pedig 50 kg súlyúnak említi a valójában 21 fontos béklyót. 13 XJM Helytörténeti Gyűjtemény, lsz.: C. 60.114.1. 14 A levél a XJM Helytörténeti gyűjteményében van. Itt található még Kisfaludinak 1683-ban feleségéhez írt levele is, továbbá az esztergomi törökök elbocsátó levele. Valamennyit közzétette: Lengyel A. — Lovas E., Kisfaludi László győri alkapitány levelezése. GySz (1939) 89—90., 92. 1 Arrabona 97
