Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

igyekeznek meghatározni, hogy ugyanazt a típust éppen fülbevalóként vagy hajfonatdíszként használták-e. A mi esetünkben a fülbevaló-felhasználás mellett szól, hogy eredetileg fülbevalónak készült darabok vannak köztük; a karikák mindig a koponya oldalán jelentkeznek. Viszont meggondolandó szempontok szólnak más jellegű felhasználásuk .mellett. Helyzetükre jellemző páratlanságuk, aszimetrikusságuk. Az 1. és 4. síroké magányos darab, a 7. és 10. sírban a két oldalon más-más típusú is viseltek, néha egyik oldaltól hátul a másikig értek. A vékony, kihegyezett példányokat fülbevalóként is lehetett használni (195—196. o.). Az egyszerű nyitott karikákat Fehér G. és Vána, Z. is egyértelműen hajfonatszorítónak, míg Szőke B. fülben hordott karikának tartja: Fehér G., Remarques sur l'appréciation archéologique du cimetière de Kérpuszta, AAA VI. (1955) 317—320.; Vána, Z., Mad'afi a Slované ve svëtle archeoligickych nalezû X—XII. století, S1A—2 (1954) 61—62.; Szőke B., i. m. Rég. Tan. I. (1962) 35. hangsúlyozza, hogy a többi karikaékszerhez hasonlóan ezeket is többféle formában viselték. A pödrött végűeknél gyakori, hogy a fej egyik oldalán ilyen, a másikon pedig másféle — egyszerű nyitott vagy S-végű — karikát találunk. A ptuji temetőben több példány is előfordult egy-egy sírban, pl. a 48. sz-ban nyolc darab, hajkarika szerepük itt már nyilvánvaló. Hogy mennyire megfontolta Szőke B, ezek hajkarikaként való felhasználásának lehetőségét, szóhasználata mutatja: következetesen karikának nevezi őket, szemben a biztosan fülbevalók függő elnevezésével. Következik ez abból a megfigyelésből is, hogy az ugyancsak változatos módon viselt S-végű karikák divatja szorította ki őket lassan a használatból. A visszahajló végű típust fülbevalónak tartja Hruby, V., i. m. 245.; — Dinklage, K., Das frühmittelalterliche Reihengräberfeld Diemlach, Steiermark, Schild von Steier 11 (1963) 40. helyzetük alapján („am processus mastoideus") erélyesen tagadja, hogy hajkarikák lennének (S-végű az egyik oldalon, sima a másikon). Gyengéje állításának az az erőltetett magyarázat, amit a viseleti különbségre felhoz, hogy a VII. sz-tól a frankoknál fejlődő ékszertípus ekkor itt még szokatlan volt.. . majd később a magyaroknál és szlávoknál lép fel több példánya, szalagon viselve. Cilinská, Zl., a fülbevalótípusoknál tárgyalja a többszörös S-végű és a lefelé szélesedő spirálisos karikát (i. m. Slov. Ârch. Fontes VII. 1966. 149—151.); — Friesinger, H. is (kivéve az S-végű vastag példányokat), Vinski Z. is a spirálcsüngőset; — Friesinger, H., Beiträge zu Besiedlungsgeschichte des Nördliches Niederösterreich im 9.—11. Jh., AA 37. (1965) 85—88., 101., 106. o. képek; — Vinski, Z., Ausgrabungen in Vukovar, Arch. Jug. III. (1959) XXXIX. t. 34. A félhold alakúakat fülbevalónak mondják, de megengedik: van köztük hajkarika is; — Korosec, J. P., Predzgodovinsko in staroslovansko grobisce pri Turniscu v blizimi Ptuja, Razprave III. (Ljubljana. 1953) 181—245. o. 24., 28., 30. kép; — Kralo7)ánszky A. a spirálcsüngős, bepödrött végű és S-végűeket is hajkarikaként tárgyalja; — az Adatok az ún. S-végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez c. cikkében, AÉ 84 (1957). 178—179.; — Cs. Sós A., i. m. 266—267. o-n a spirálcsüngős tok az ún. S-végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez c. cikkében, AÉ 84 (1957) 178—179.; — Cs. Sós A., i. m. 266—267. o-n a spirálcsüngős karikát szintén „Lockenring"-nek tartja, de a kapcsos, meg a sima karikákat fülbevalónak határozza meg; — Fettich N., is i. m. 117. o- hajkarikának mondja a spirálcsüngős és a visszahajtott végű típusokat; — Török Gy. a halimbai temető első fázisában a férfisírok egyszerű drótkarikáit hajkarikának, a női sírok hasonló karikáit fülbevalóként értelmezi (i. m. AH XXXIX. (1962) 22., 23. (Említi, hogy néha a karcsontok és a koponya között, vagy a bordákon is előkerülnek (i. m. 29. o.), ezeknél kétséges, hogy helyük eredeti-e vagy állatok hurcolták el. A miénkkel analóg tekercselt bronzdrótos karikát a fülbevalók között sorolja fel (i. m. 24.). A karikák végül is elsősorban fülbevalók, kivételesen gyűrűk, esetleg hajkarikák (841. sír, mindkét oldalon 4—4 bronz és ezüst karika, i. m. 31.). Az egyszerű kis drótkarikák „ .. . mögen vielleicht in der Ohren der kleinen Kinder, später an Ohrgehänge gehängt, sodann beim Zusammenfassen des Endes der eingeflochtenen Haares Anwendung gefunden haben" (i. m. 31.). A meghatározás bizonytalanságára jellemző, hogy U. Vanyek M.—Erdélyi I., cikkében: Színképelemzési vizsgálatok és azok értékelése a Pilismarót—basaharci avarkori temető bronztárgyain, AÉ 94 (1967) 99., S-végű és spirálvégű hajkarikákról szól, a 98—99. o. közti temetőtérképen spirál- és S-végű fülbevaló szerepel. 84