Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

kezűikkel titokban a szarv jelét mutatniuk.

31 Ugyanezt az európai hagyományt illusztrálhatják a Török Gy. által közölt képek.

32 Ezek alapján legalább annyi köze lehet az általunk megfigyelt jelenségnek az európai néprajzban gyökerező busómaszkokhoz, mint a keleti sámánokhoz.

33 Maradt még egy magyarázati lehetőségünk. Török Gy. is felemlíti a Mór— akasztódombi (VII. sz-i) mairhakoponyás-marhalábas temetkezést. Ugyanaz ez, mint a részleges lovastemetkezés: a torolt állat meghatározott részeinek sírbatétele (ami részben a nyúzás technikájából következik, részben bizonyos szertartási célzattal: a nyúzott bőr kitömésével, felállításával függ össze).

y

' Tudjuk, hogy .a szokás kivitelezésének egyik típusánál sokszor csak a koponya szerepel (a lábak nélkül). Olyan nyúzás, aminél a koponyatető a szarvakkal a bőrben marad, könnyen megoldható.

35 A honfoglaló magyaroknál is előfordul a torolt ló bőre a láb végében, magasabb szinten. László Gy. feltételezi, hogy ilyen esetekben a sírt bizonyos ideig betemetetlenül, vagy félig betemetve tartották újabb ünnepségig.

36 Azt hiszem, a kérdés- végleges lezárása nélkül, a lehetséges megoldások mérlegelése után, az utóbbi, néprajzilag, de főleg közel egykorú régészeti adatokkal alátámasztott elgondolást tarthatjuk valószínűbbnek. A döntés persze új és jobb megfigyelések függvénye. Miután a koporsót leeresztették, a gödörfal és a koporsó közé, a koporsó tetejére lapos köveket raktak. Ezt a jelenséget a rokon jellegű temetők nagy részében megfigyelték.

37 Itt a részletes tárgyalást mellőzve arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelenség terjedése nálunk összefügghet a Karoling hatalom kiterjedésének következtében a hitvilágban beállott változásokkal (nyugaton, de tőlünk délre is megfigyelhető kontinuitása a népvándorláskor folyamán). 31 Diószegi V. i. m. 249. 32 Török Gy. i. m. 86. (képe 88.). Ide tartozhat a szintén bemutatott harcosábrázolás is (kép: 89.). 33 Hogy a fenti túlkövetkeztetés ellenpéldáját is adjuk: nincs köze ennek a jelenségnek a bukovinai székhelyek betegség-démonaihoz? [Dömötör T. Naptári ünnepek — népi színjátszás (Bp. 1946) 58.] 34 A kérdés nagy irodalmához újabban magam is tehettem valamit: Tomka P. Les termes de l'enterrement chez les peuples Mongols, Acta Orient. Hung. XVIII. (1965) 173—174, 179—180., Tomka P. Horse Burials among the Mongolians AAA XXI. (1969) 149—154. 35 Bökönyi S. szíves levélbeli közlése segítségét itt is köszönöm. 36 László Gy. i. m. 484—486. Bleichsteinerrel vitázva hangsúlyozza, nincs nyoma annak, mintha utólagos temetéssel tették volna a sírba; László Gy. A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH XXVII (1943) 56. 37 Keszthely—Fenékpuszta: Cs. Sós Á. i. m. 278., 4—9. képek (Zalaváron a IX. sz -i sírokból hiányzott, annál több volt a X. sz.-iakban). Míg Hohenbergben nem volt meg, Krungl valamennyi sírjánál megfigyelték: Fischbach O. Ujabb leletek Hohenbergből és Krunglból, AÉ XVII (1897), 137. Szokásossá vált tőlünk É-ra: Hruby. V. Staré Mësto. Velkomoravské pohfebistë „Na Valách", (Praha, 1955) 67. 7. rajz: V. 1.—

V. lő., számos analógiával. D-en: Korosec, J. Staroslovansko grobisce na Ptujskem gradu, (Ljubljana, 1950) 19, 21, 29. Halimbán a II. és III. fázisban találtak sok kővel támogatott koporsódeszkanyomot (Török Gy. i. m. AH XXXIX, 1962, 20.). Nálunk valószínűleg a későrómai — V. sz-i kőlapos sírkialakítás utódaként a VI. sz-ban és a Keszthely-kultúrában található meg, párhuzamai Ny-i germán területekről idézhetők: Sági K. Die zweite altchristliche Basilika von Fenékpuszta, Acta Ant. IX (1961) 425—426. irodalommal. A frankok is átvették [hogy az alemannoktól-e, kérdéses, így Salin, E., La civilization mérovingienne (Paris, 1952) II.: Les sépultures, 116. és köv.], az Andernach-i karoling temetőben a sírok „waren mit förmlichen Tuffmauern oder aber von Tuff platten umstellt": Koenen, E., Karolingisches Gräberfeld in Andernach (B. Jb 1900) 105. no