Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető
létén, a mi vidékünkön történt avar telepítésre vonatkozó forrásanyag sem támogatja ezt a feltevést. 22 Második kérdésünk: ha nem sámánokat temettek a szarvasmarha-maszkkal, egyáltalán értelmezhető-e ez a sámánisztikus hiedelmek körén belül? Közismert, hogy a sámánnak nincs semmi különösebb szerepe az emberi életpálya ünnepeinél: a születésnél, házasságnál, temetésnél. 23 Szerepet kap azonban nemcsak a halál előtt (gyógyítás), hanem a halál után is (mágikus védekezés, a lélek elkísérése túlvilági útjára, az elhunyttal való érintkezés). 2A Ha tehát valóban sámánmaszkról (pontosabban a sámán állatalakú, vagy állattá változó lelkét megjelenítő állatbőrről és szarvasmarhaszarvas fejviseletről) van szó, elképzelhető, hogy bizonyos idővel a temetés után került a sírba. Ez utóbbit legfeljebb valószínűsíteni tudjuk, állításunk első részének azonban alapos nehézségei vannak. A szarvak kétségtelenül hozzátartozhatnak a sámán-viselethez, a néprajzi példák azonban nem támogatják a maszk-rekonstrukciót. 25 A sámán állatalakja ráadásul csak ritkán szarvasmarha. Az eredeti, elsődleges kétségtelenül a szarvas (bagoly és szarvasagancs jellemzi a fej viseletet). A magyar néphit táltos-hiedelmeiben szerepet kap a szarvasmarha is, bár oda csak másodlagosan került. Ez a változás más állattenyésztő népeknél is megvan. 20 Elképzelhető, hogy ugyanilyen változás bekövetkezett az avarkori (feltételezett) sámánizmusban is. 27 Azt azonban külön meg kellene magyarázni, hogy itt miért tehén és nem bika szarvát használták fel? 28 Végül is a nehézségek ellenére a sámánisztikus jellegű rekonstrukció nem lehetetlen, de sokkal egyszerűbb és logikusabb megoldások is lehetségesek. Tudjuk, hogy a maszk önmagában is ősidők óta apotropaeikus jelentőségű. 2! * Az európai néprajzban szintén közismert a szarv, mint a természetfeletti, rontó, rontást elhárító hatalmak jelképe. 30 Szemléletes példa Fiuméből (Diószegi után): a kis gyermekeknek igézés ellen csontból készült szarvat kell hordaniuk, vagy 22 Akár azonos a capcan a kagánnal, akár nem. Vö. Deér, J., Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches (Karl der Grosse, Lebenswerk und Nachleben, Herausgegeben von Braunfels, Wi, Band I.: Persönlichkeit und Geschichte, Herausgegeben von Beumann, H., Düsseldorf 1965) 774—776., és nálunk legutóbb Bona I., .,Cundpald fecit" (Der Kelch von Petőháza und die Anfänge der bairisch-fränkischen Awarenmission in Pannonién), AAA XVIII. (1966) 307—325. 23 Radioff, W., Aus Sibirien, (Leipzig, 1884) II. 55. 24 Éliade, M., Le chamanisme et les techniques archaiques de l'extase, (Paris, 1951) 169., de ugyanígy a magyar néphit természetfeletti erővel felruházott sámánisztikus jellegű alakjainál: Diószegi V., i. m. különböző helyein. 25 Uo. adatok a sámán fej viseletére, 227—269. 26 Uo. 265. 3Ö5. 27 Sőt merész kombinációval még arra is következtethetnénk, hogy a magyar néphitbe éppen az avarkori hagyomány eredményeként került a szarvas mellé... Ez azonban tudásunk jelenlegi fokán annyira hipotézis, hogy további tárgyalást nem érdemel. 28 Bökönyi S. meghatározása. A magyar néphitben előfordul a tehénszarv a boszorkány fején: Diószegi V. i. m. 239. 29 Ehhez a témához nem végeztünk külön anyaggyűjtést, hadd idézzünk azonban egy meglepő távlatokat és összefüggéseket mutató munkát: Trencsényi—Waldapfel I. Terentius vígjátéka L. Aemilius Paulus temetésén, AnTan IV (1957) 1—28, irodalommal, az álarcnak a görög valláson túlmenő vallástörténeti szerepének és eredeti fokon a halotti kultusszal való kapcsolatának kérdéséhez is. 30 Diószegi V., i. m. 250. után, sajnos, csak másodkézből idézhetem Roheimet: a boszorkány szarvát a nyugati (német, Ny-i szláv) Prechták, Hollek, Luczák primitív theriomorf alakjával, a tehénnel magyarázza. 79
