Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

Figyelemre méltó, hogy régi — kopott, sérült -— tárgyak kerültek sírba (még viseleti tartozékként is). Ha a női ékszerek esetében még gondolkodhatnánk azon, nem a halott saját régebbi ékszereit tették-e vele sírba, a 8. sír törött csörgői egyértelműen tanúsítják az elmondottakat. A halottakat háton fekve, nyújtott helyzetben tették a koporsóba, valószínűleg így is ravatalozták őket. A csontok, különösen a karok (utóbbiak test melletti) helyzetéből szemfedőre, halotti lepelbe burkolásra következtethetünk, különösen szembetűnő ez a 10. sír esetében.

16 Mindenesetre általános a koporsó használata. Minden sírban tehát, — kivétel nélkül, ott is, — ahol nem tudtuk a koporsó nyomát megfigyelni (a 7. sírban a körérakott kövek, a 9. sírban a két mélyreásás bizonyítja meglétét). A koporsó méretei a testnek megfelelőek, inkább szűkek, mint tágasak (6., 8., 10. sír). Megbízható magassági adatunk nincs a bedőlések, a deszkák elkorhadása utáni elmozdulások miatt, a fedőlapok alakjára biztonsággal nem következtethetünk.

17 Török Gyula sopronkőhidai megfigyelései alapján feltételezi, hogy a koporsókat azoknál a síroknál, amelyeknél marhakoponya-rész került elő a sír földjéből, állatbőrrel vonták be, állatmaszkkal látták el.

18 Az 1. sírban gyanúsan magasan került elő a marhakoponya-részlet. Legalább 70 cm magas koporsóval kellene számolnunk, sőt, ha ferde helyzetét korrigálni kívánjuk, még néhány centiméterrel magasabbra kerül az állatmaszk. Végtére is, ez nem lehetetlen. Ahhoz azonban, hogy a jelenség magyarázatában biztosak lehessünk, még egynéhány lehetőséget meg kell vizsgálnunk. Az első kérdésünk: valóban sámán-e az eltemetett? Sopronkőhidán 145 sírból 19 tartalmazott ilyen marhakoponya-részt, ez olyan gyakoriságot jelent, hogy ha ragaszkodunk a sámánokkal való azonosításhoz, valóban csak egyféleképpen lehet magyarázatát adni, hogy ti. itt a nemzetségi arisztokrácia szellemi funkciót viselő, hagyománytisztelő részével, sámáncsaládokkal van dolgunk.

19 Nem cáfolja, hanem gyengíti a következtetést, hogy sokszor női sírokban figyelhetjük meg ezt a jelenséget.

20 Bár biztosan népvándorláskori sámánsírt nem ismerünk, a néprajzi párhuzamok a sámán viseletének olyan lényeges egyéb elemeit tárják elénk, amik sírjainkból hiányoznak.

21 A viselet tárgyalásánál kimutatom, hogy a kőhidaival szoros rokonságban levő présháztelepi népességre éppen a hagyományoknak, a szokások aránylag egységes rendszerének megbomlása jellemző, különösen szembetűnő ez, ha a VIII. sz-i temetőkben tapasztaltakkal hasonlítjuk össze. A frank birodalom terü16 Sopronkőhidán már Szőke B. megfigyelte: Szőke B., IX. századi sírok Sopronkőhidán, SSz IX. (1955) 64., a honfoglalókkal kapcsolatban László Gy, beszél vászonba csavarásról: i. m. 477., Halimbán Török Gy. következtet halotti lepelre: Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AH XXXIX (1962) 21. 17 Hogy különböző formákkal számolhatunk, Sopronkőhida példázza, ahol nyeregtetős és vízszintes fedelű koporsók is voltak: Török Gy., Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben, FA XIV (1962) 83. Nálunk a vízszintes fedél a valószínűbb. 18 Török Gy., i. m. 83—84. 19 Uo. 92. 20 Sopronkőhidán — a viseleti és mellékletben sajátosságok alapján — a 19 esetből 6 biztosan férfi, 6 biztosan nő. 21 Ilyen a sámándob, aminek fém részei (a „zurgók", „zengők") régészetileg is igazolhatók lennének. Vö. Diószegi V. A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Bp. 1958) 204—210. 78